Igen, azt gondolom, hogy a WE! Gyűlésen New Jersey-ben el fogjuk érni azt a társulást, amire képesek vagyunk már. Itt már mindenki el tud felejtkezni önmagáról és átadja magát a társaságnak, teljesen alámerülve a közös vágy egységében és ebben a gyógyult közös lélekben nem is érzi magát külön, csak a közös vágyat érzi.
És mindenki megtesz mindent, hogy ebben az állapotban maradjon s együttesen egyre magasabbra jussunk benne. Hiszen csak az ilyen társakból álló környezet és a kölcsönös erőfeszítés által, én érte és ők értem, feltárjuk az adó-erőt köztünk. És így elérjük a Bina (Értelem) tulajdonságát, anélkül, hogy magunknak bármit is kívánnánk. Örömünk abból adódik, hogy elértük az adás tiszta készségét.
Erőt és támogatást kapok az ilyen társak környezetétől. Magamban is ki kell fejlesztenem a készséget, másképp ez nem az én eredményem.
Világos, hogy a mostani önzésemnek ez eszetlenségnek tűnik: minek teremtsek magamnak egy társaságot, ami csak összezavar és rámerőlteti az értékeit, kényszerít, hogy eszerint éljek és még élvezzem is? Mi hasznom lehet ebből?
Valóban, az önzésem semmit nem kap ebben – de a természetem fölé tudok emelkedni. Ez a gyógyulás első lépése: “az észre áll a hit”. E hitnek köszönhetően vonzom be a megvilágító Bölcsességet (Hochmát), az “észen belül” a vágyba, amikor az adás érdekében kapok. Elsőnek és legfontosabbként fölé kell emelkednem az önző vágyamnak.
Sajnos azonban egy gyerekes makacssággal beleragadunk a követelésbe, hogy táruljon fel a Teremtő, mintha elfelejtenénk újra meg újra, hogy ki is a Teremtő és mit is jelent a feltárulása. Minden feltétel együtt van az adás feltárulásához: gyerünk, csináljuk! Az adás készsége tárul fel, nem egy új, ravasz beteljesülése az egoizmusnak.
A csalódásunk csak újra rámutat, milyen önző várakozásaink voltak, mikor tanulni kezdtünk erről.Észre se vesszük, hogy folyton követelünk. “Adj!”
Ezért kell a társak közt kölcsönös biztosítéknak, a közös vágynak kiépülni. Ez ad mindenkinek bizalmat, alapvetést, az egó fölé emelkedés fontosságát, az adást minden cserebere és egós beteljesülés nélkül. Ez a Bina (értelem) első késztése, ezt kell elérnünk.
A mi állapotunkban folyton a társas környezethez kell segítségért fordulni. És soha nem kell kielégülést kérni önmagunknak, hanem csak támogatást, hogy az egocentrikus követelések fölött maradhassunk. Az öröm a “jótettek”-ből ered, vagyis kifelé kell mozdulni a többiek felé, mert ez visz minket a Teremtő-Adó hullámhosszára.
[38673]
