Dr. Michael Laitman

Azt javaslom, „csatlakozzon a jóhoz”!

Mindenkinek, minden nap éreznie kell a környezet befolyását önmagán, és nem csak a konvenció néhány estéjén, ahol mindenki annyira inspirált, hogy úgy is tűnik, mintha felülemelkedne önmagán, csatlakozna a kölcsönös hangulathoz, és elfelejtené az egóját.  Meg kell adnunk az egész világnak, az önbizalom és inspiráció, és cél felé törekvés ilyen mértékű átélését. Máskülönben hogyan javasolhatnák a világnak, „a jóhoz való csatlakozást?”  

Még is azt hallom sok embertől, hogy zuhanást és csalódottságot tapasztalnak. Ez azt jelenti, hogy elvártunk, hogy valamit kapunk a cselekedeteink alapján, de nem kaptuk ezt meg, ezért a hangulatunk elromlott. Azonban az, aki vágyik az adakozásra (Hafetz Hesed) örül annak, amit osztályrészül kapott. Mit is birtokol? Semmit! Még egy ing sincs rajta, mint a példabeszédben említett igaz ember esetében, aki az erdőben élt. Azaz, nem tud beöltözni a Hochma fényébe.

Nem rendelkezik a Hochma Fényével, vagy más beteljesedéssel, még is boldog, mivel felemelkedett az egója fölé. Ez az a korrekció, amit mindenekelőtt meg kell szereznünk. Természetesen a Teremtő soha nem fogja feladni a makacs kitartását, és nem fog csak úgy feltárulni. A feltárulása jelenti ugyanis a mi korrekciónkat. Ha mi beteljesítjük azt a korrekciót, amelyet úgy nevezünk, hogy a „megszerzés az adakozás érdekében,” akkor fogjuk elkezdeni az Ő feltárását.

Én vagyok a Teremtő cselekedetei, Ha én megszerzek az adakozás érdekében, akkor ezt a cselekedet, amit végrehajtok, nevezem Teremtőnek – az Egyetlen Irányító erőnek, amely valakiben belül működik, és irányítja Őt. Ez az, ahogy időről időre működnünk kell, egyre jobban leválva az egoisztikus vágyról, és a „mennyi nyerhetek ezen” típusú számításról.

Akkor a csak a közösség képes engem fenntartani, hogy mindig az égbe szárnyalhassak, zuhanás nélkül. Csak ez adhatja meg nekem az erőt, és a stabilitást az út megítéléséhez, annak ellenére, hogy nem kapok semmit. Büszkeséget érzek, pont azért, mert nem kapok semmit, de még is tovább megyek! Boldog vagyok, mert semmit nem szerzek meg magamnak, és közben az adakozásra irányulok. Átlátom mindezt, és a környezetem viszonylatában kiértékelem. Ezért úgy kell kiépítenünk ezt a környezetet, hogy folyamatosan és szüntelenül érezzük ugyanazt az inspirációt, pont úgy, ahogy a kongresszusok legizgalmasabb estéin érezzük, sőt jobban és jobban az idő előre haladtával.

Egyfelől meg kell tartanunk a konvenciót és összegyűlnünk. Másfelől azonban törekednünk kell az inspirált állapot folyamatos fenntartására, a felemelkedések és zuhanások ismétlődései helyett. Írva van a Sabbath napjáról, hogy ez zárja le a hetet, és hogy a cél akkor érhető el, ha abban az állapotban vagyunk, ahol minden nap olyan, mint a Sabbath napja, azaz nincs többé zuhanás hanem csak egy folyamatos emelkedés a korrekció végéig (Gmar Tikkun).

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,560 seconds.