Dr. Michael Laitman

Búcsú a régi világtól

A ember materiális fejlődése megtorpant, és szabad utat engedett, az evolúció egy új állomásának.

Ma az életünk összes területe kétségbeeséssel van átitatva. El kellett érnünk egy ponthoz, nem tudjuk, mit kezdhetnénk a gyermekeinkkel. Végül is mi segítettük őket erre a világra, egy boldog életet kínálva neki, de ez valami egészen más felé közelít, ha a jövőbe tekintünk.

Miért kötné valaki magát a családi kötelék igájába, ha ez nem hoz pozitív változást a számára? Kell, hogy legyen egy oka az ilyen súlyos teher felvállalásának.

A helyhez vagy az országhoz való kötődés a múlttá válik hamarosan. Az emberek egyszerűen egy jobb életre vágynak, és készek tovább állni bárhova, ahol ezt megtalálni vélik. Ez az, ahogy mi áttörtük a határokat, a korlátokat, és az idejemúlt „csomagolást,” amelyben mi évezredeken át fejlődtünk.

A múltban világos volt az ember számára, hogy egy bizonyos nemzethez, helyhez, és kultúrához tartozott, egy családba volt integrálódva, és mindenhez, ami akkoriban az élet alapjait jelentette. Generációról generációra az apák tanították a foglalkozásokat a gyermekeiknek: egy kovácsnak a fia kovács lett, a pásztornak a fia pedig pásztor. A fiatal emberek tudták, hogy el fognak venni feleségül egy lányt, a közeli településről, és hogy az élet ezeknek a szabályoknak a mentén fog zajlani.

Ma minden megváltozott. Az emberek világszerte túllépnek ezeken a régi szabályokon. Az egoizmusunk, a belső vágyaink, és a tudatosságunk olyan gyorsan változik, hogy még magunk sem tudjuk, mibe is fogunk átváltozni.

A kielégülésre törekvő vágyaink által vagyunk vezetve, és ezek a vágyak minden határt lerombolnak, amelyek a közösen elfogadott határokon belül akarnak tartani minket. A mi időnkben semmi sem általánosan elfogadott, vagy magától értetődő többé. Minden bizonytalan és múlandó. Bármi is kényelmes az adott pillanatban, azt fogadják el az emberek helyesnek.

Az emberek felülemelkedtek a korlátozásokon, amelyek között éltek a történelem során. Ennek a folyamatnak a magasságából, nem ismerjük fel, hogy a zajló változások mértéke mekkora. A határok eltörlődtek, az emberek készek bármely országban otthon érezni magukat. Akár akarjuk akár nem, a Föld, egy közös területté vált. Bár még csak az elején vagyunk ennek az új iránynak, ez soha többé nem visszafordítható.  

Ennek a folyamatnak a mentén, feltárul a számunkra, egy új üresség, amely nem kitölthető, függetlenül attól, hol élünk, és mit csinálunk. A behatároltságunk fölé való emelkedés, és a fejlődés új formáira való készenlétünk nem biztosítja számunkra a növekvő vágyunk kielégítését. Ez az új vágy az, ami felemelt bennünket a lassan időbe vesző világunk fölé, és behajított minket a változások viharába. Ez igényel egy fajta beteljesedést, amelyet sehol nem találunk meg..

Az emberiség válságban van: vagy megtalálja a kielégülés új formáját, vagy le kell csitítania a tomboló vágyát alkohollal, drogokkal, antidepresszánsokkal. Pillanatnyilag ez mind így is történik, egy folyamatosan növekvő mértékben. De a valódi megoldás nem ez, és előbb utóbb (jobb lenne előbb) fel fogja sok ember ismerni, hogy itt az ideje az anyagi beteljesedést, egy spirituálisra cserélni.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,464 seconds.