Dr. Michael Laitman

Játék az igazi életben.

A hangulat  állapota határozza meg a kapcsolatot  a spiritualitással, a Teremtővel, a Fényel, a kielégüléssel, ami már megvolt nekünk a Végtelen világban. Hogyha mi vonzódunk a jó állapothoz, mi természetes modon gondolunk erre a kielégülésre, és nem felejtük el, hogy ez a kielégülés korrekciót kér, a szándékban “azért hogy adakozzon”.

Elöszőr is meg kell szerezzem a szándékot az adakozásra és onnantól érkezünk el a kielégitésre. Ezért adják nekünk az üresség érzetét, hiányt a kielégitésre, azért, hogy nem a kielégitésre gondoljunk, hanem a szándékra, vagyis nem magam kielégitésére, hanem a mások kielégitésére.

Ez az egész  azért van, hogy épitsünk magunkban egy “semleges” viselkedést, ami nem  a  személyes élvezetre szolgál, hanem, arra,  hogy mi használni tudjuk a kielégülést a mások számára és nem a magam számára.

Csak képzeljétek el magatoknak, mi volna ha használni tudnád ezt a lehetőséget a magad kitöltésére egoista formán a Felső fényben! Állandoan csak erről álmodnál, ahelyett, hogy a mások kielegitésére gondolnál!

Ezért, a felső fény rejtve van, lehetőséget adva nekünk, hogy gondoljunk a felső kielégülésre és nem arra, hogy mi legyen a hasznom belőle. A szabadságom az én egomtól abból áll, ne láthassa ezt az elrejtett spirituális kielégitést. Ami igaz, hogy én nem vagyok olyan  boldog, és a barátok sem látszanak  a boldognak, de ez az egyedüli lehetőségem, hogy elaltassam az égomat és a szomjúságomat a saját magam élvezetére, azért, hogy tudjak épiteni ugyanarra az üres helyre a többiekkel való kapcsolatot.

Ez a segitség, egy különleges értek, és hálásak kell legyünk érte! Mert másképp az egó szolgalatában maradnánk a végtelenségig, és nem lenne semmi lehetőségünk kinőni belőle. És itt lehetőséget kaptunk egyedül mesterségesen keresni, mondjuk nem a vágyam szerint, hanem a zerótól kezdve megszervezni a boldogságnak a hirdetését, a cél fontosságát és körülményeket- ami nincs!

Ha én magamban felébresztem ezt a boldogságot és ezt a fontosságot, akkor épitek egy mesterséges vágyat, amely elvisz engem a környezetemhez. Én úgy cselekszem mint a gyermek aki játszik a játékjával és igy megkapja a spirituális élet szellemét. Ő  vezeti az autót és az autó utazik, mintha dolgozna benne valami a motor.

Így mi beinditjuk a felső rendszert, a mi vágyunk által. Ez az egyedüli vágy amelyet meg kell szerezzünk: a mi imánk (MAN). Mi kifejezzük ezt a vágyat, azért, hogy ilyen formában létezzen, – anelkül, hogy mi egónk készen  lenne és semmiféle elöző érzés nelkül, csak mesterséges formában.

Nem kell szégyelni, hogy ez vágy nem valódi, persze hogy ez nem természetes, és nem eredeti vágyamból származik, hanem büszke kell legyek, ezért, hogy ez nem az én igazi természetes vágyam, (egoista), ez csak egy adakozási játék.

bs

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,507 seconds.