Miért olyan nehéz a spiritualitást érzékelni?
A válasz egyszerű: mindez azért van, mivel a spiritualitás ellentétes velünk, esszenciánkkal, önző természetünkkel. Az önzőség uralkodik felettünk, mi azt akarjuk megtölteni. Ezáltal, mindenből ami minket körbe vesz, mi csak azt látjuk meg, amit önzőségünkön belül akarunk meglátni, valamit ami kellemes, vagy legalább azt ami fenyegető lehet számunkra.
Ezért van az, hogy annak a személynek aki fel akarja fedezni a Felső Világot, hogy felfedezze azt ami körbeveszi őt, de ami még nem került felfedezésre önzőségén belül, újra kell építenie saját magát. Ennek okán a környezet kritikus fontossággal jár a személy számára: az segít a személy érzékelésének újraépítésében, hogy magát ráhangolja azon érzékelés fontosságára, mely kellemetlen önzősége szempontjából, amely ellentétes azzal. És akkor a személy képessé válik arra, hogy egy olyan széles világ tanúja legyen, mely mindig is körbevette őt. Mindezt azért hívjuk spirituális világnak, mivel az önző világkép felett jelenik meg.
Úgy tűnik számunkra, hogy nézeteink tapasztalataink eredményei, de azok csak az önzőségünknek kedvező információk összegyűlésének eredményei. És nem jelent különbséget, hogy azok igazat mondanak, vagy hazudnak-e: számunkra az az igazság ami megegyezik saját véleményünkkel – önzőségünkkel.
Mi mindig csak azt keressük, ami a mi véleményünket támogatja, és elvetjük azt mely ellentétes azzal. Végül mi megformáljuk magunkat, és nem akarunk megváltozni. Csak a szenvedés, azon kísérletek hogy megtaláljuk létezésünk értelmét, és egy erős spirituális környezet, a csoport képes a személynek abban segíteni hogy objektívvé váljon, hogy kicserélje önző érzékelését a környezet véleményére. És akkor a felső világ, mely mindig is létezett körülötte megnyílik számára!
