Dr. Michael Laitman

A felvonó a spirituális világba

Rabash, a Shlavey HaSulam (A létra fokai) írásaiban, az, “Mit kell keresni a barátok találkozójában?” című cikkében azt írja: A válasz, hogy a barátok szeretete, mások szeretetén alapul, de  az olyan módon, hogy ezen keresztül érhető el a Teremtő szeretete, és amely ellentétes azzal, amit hétköznapi értelemben nevezünk baráti szeretetnek. Más szavakkal, szeretni másokat, nem azt jelenti, hogy a barátok fognak szeretni minket, Sokkal inkább azt, hogy én vagyok az, akinek szeretni kell őket.  

Mint általában mindent, mi a barátok szeretetét is, egy egoista módon közelítjük meg. „Szeressenek ők engem először, és majd én viszonzom.” Elvárom, hogy ők mutassanak egy példát nekem, és majd akkor követni akarom őket. Ez hasonló ahhoz, amilyen igényt gyakran támasztunk a Teremtő felé: „Először mutassa meg ő magát, és majd akkor én teszek valamit az Ő irányába.”

Ha a csoport és a Teremtő után következem csak én, tehát tőlük várom el a cselekvést először, Ő tárja fel először magát az én irányomba, akkor egoisztikus alapon működöm. A csoporttól csak a cél nagyszerűségét kell megkapnom, és csak azért beszélünk erről, hogy mesterségesen felemelkedjünk ehhez a fokozathoz. Ez az, ami függetlenségben emel fel bennünket.

Ha a barátok szeretete korábban nyilvánul meg a számomra, a válaszom erre tisztán adok-veszek megfontolásokon fog alapulni. Úgy fogok reagálni a barátaimra, mint minden jóakaratú ember. Végül is kellemes érzés foglalkozni velük. Ezért nem kell keresnem semmilyen jeleit a csoport előnyben részesített hozzáállására, az irányomba.

A Zohár Könyve azt mondja Rabbi Shimon tanítványairól: Bármikor összegyűltek, kölcsönös gyűlöletet éreztek először, majd megvizsgálták ezt, és túlléptek rajta. Tehát meg kell győznünk magunkat, hogy bármit is látunk, az nem más, mint az egónk tükörképe. Csak később érkezünk meg a valódi szeretethez, amely a gyűlölet felett van.

Ezért nagyon fontos, hogy valaki ne a saját szemének, vagy érzéseinek higgyen. Egyszerűen nem figyelek másokra, hagyom őket, hogy olyanok legyenek, amilyenek akarnak. A saját viselkedésem tekintetében, úgy kell tennem, ahogy a tanítóm eligazít engem. Ha elkezdek valamit elvárni másoktól, soha nem fogom úgy látni őket, hogy jót tesznek. A Teremtő szándékosan tesz úgy, hogy a csoportban a hibákat lássam, mivel mindig a saját egoizmusom prizmáján fogom őket látni.

Mindig haragot és megvetést érzek a barátaim irányába, a legkisebb vágyam sincs az egységre, arra, hogy leüljek velük beszélgetni, és mindig van ezer kifogásom arra, hogy ezeket visszautasítsam. Ennek ellenére túl kell lépnem az összes akadályon, és megértenem, hogy ez egy játék, amelyet bizonyos célból játszanak velem.

Megérkeztem az emberek egy bizonyos köréhez, akinek van spirituális vágya, azaz a Teremtő válogatta ki őket egy csoportba.  Mivel a Teremtő választotta ki őket, ragaszkodnom kell hozzájuk. Ez an én „anyaméhem,” ahol felnövekszem, nincs választásom, muszáj a barátaimmal kapcsolódnom, valóban hiszem, hogy ők a generáció legnagyobbjai, az emberiség legjobbjainak megjelenítői, akik eljöttek engem felemelni. A csoport a felvonó, amely elvisz engem, a spirituális világba.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,114 seconds.