Dr. Michael Laitman

A gonosz összehasonlításon keresztül érthető meg

Az Egyiptomból való kivonulás története, és az ahhoz kapcsolódó tradíciók csakis arra szolgálnak, hogy belső állapotunkra mutassanak. Mi egy szakadékban vagyunk, nehézségeink vannak, csapások záporoznak ránk, a menekülés atmoszférájában, sietségben, sötétségben vagyunk. Lényegében ez a spirituális megszületés folyamata, mely hasonló a fizikai test megszületéséhez.

Ez az amit el kell érnünk. De hogyan? Végül is mi állandóan menekülünk a szenvedés elől. Szóval hogyan van az, hogy nem vagyunk képesek elmenekülni Egyiptom állapotából? A materiális világban találhatom magam egy olyan helyzetben, amikor csak egy kiút van. De a spiritualitásban minden vágyaimnak megfelelően történik. Amennyiben én nem akarom átélni az Egyiptomi csapásokat, akkor nem élem át azokat. De én akkor a tüskékkel teli útat választom az egész emberiséggel együtt, az “evolúciós prés” nyomása alatt. Azonban én fel akarom gyorsítani az útat. Akkor belehelyezem magam a csapások alá?

A Kabbalista válasz: Nem valahol kinnt kell felfedezzük a csapásokat és problémákat, hanem jelenlegi állapotunkon belül. Hogyan? Valóban lehetséges-e az, hogy érzékelésemben a valóságot jóról rosszra kell átváltsam? Így van! Mondhatnánk azt, “De amikor én érzem a gonoszt, én elmenekülök!” Valójában nem fogunk elmenekülni. Mindez azért van, mert mi a gonoszt egy magasztosabb céllal szemben fedezzük fel. Nekünk úgy kell értékelnünk a spiritualitást, mint valami vágyott és valóban felbecsülhetetlen értékű dolgot. És akkor a jelenlegi állapot majd rossznak tűnik nekünk. Ilyen módon mi képesek leszünk tovább lépni előre az út elhagyása nélkül.

Mi felébresztjük a spirituális célt, hogy az ránk ragyogjon. És akkor már vágyunk annak elérésére, míg jelenlegi állapotunk válik száműzetéssé, sötétséggé, Egyiptomi csapásokká. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felemeljük a spiritualitás fontosságát szemünkben, hogy felemeljük az adakozás, a felebarát szeretetének, és a barátok egységének fontosságát egy olyan szintre, hogy a száműzetés elviselhetetlenné válik számunkra, és el kell menekülnünk attól.

Kérdés:

Amennyiben az Egyiptomi kivonulás ilyen nehéz körülmények között történik, hiogyan vegyíthetjük ezt azzal az optimizmussal és energiával, amit a kongresszus után éreztünk?

Válaszom:

Mi csak jóságra aspirálunk, és akkor a jelenlegi állapotunk elviselhetetlenné válik számunkra. A felgyorsítás útján felfedezem az előttem álló jó állapotokat, és azokhoz képest a jelenlegi helyzetem majd negatívnak tűnik számomra.

Nem kell nekem egy zsákutcában szenvednem egyátalán, nem tudván hogy mit is kezdjek magammal. Az utóbbi megközelítés van “a maga idejében előre haladva” módjának nevezve, ameddig amíg az “evolúciós prés” hatására mindennek ellenére fel kell fedezzük a jóságot előttünk. Ez adja a teljes különbséget. Azáltal, hogy a jelenlegi állapotot a vágyott egységhez hasonlítjuk, a felebarát szeretetéhez és adakozáshoz hasonlítjuk, elkezdjük érezni, hogy problémánk van, és sötétségben vagyunk. Ez az ahogy felkészítem magamat a spirituális érzékelésre, már kialakítva a spirituális értékrendszert magamban. Azáltal, hogy az adakozás magasra emelem szemeimben, én felkészülök a kimenekülésre, és felkészülök a kimenekülésre.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,541 seconds.