Dr. Michael Laitman

A materiális környezettel való viszony vége

Kérdés: Ha tudom, hogy az egoizmus nagyon alattomos, és hogyan lehetek én biztos abban, hogy a játék amelyet vele játszom előrefelé visz engemet, nem pedig egy újabb trükk, amit bevet ellenem??

Válasz: Ha én bekapcsolom magamat a környezetbe és hagyom hogy áthasson engem ami fontos számára, akkor én haladok előre az értelem feletti hit által.

Én szándékosan meghajlok a csoport előtt és elfogadom az értékrendjét, mert tudom, hogy az spirituális. Én ez elé pozicionálom magamat, és hagyom, hogy ez felemeljen.

Nekem sosincs erőm arra, hogy egyedül felemelkedjem. Ugyanakkor, én folyamatosan olyan környezetben vagyok, amely folyamatosan bizonyos értékek felé irányít engemet. Az anyagi világ értékei mesterségesek és helytelenek is. A társadalom arra motivál, hogy vásároljak autót, házat, bútort, de ki mondja, hogy nekem minderre valóban szükségem van? Végül is a testem „egy állat”, ami semmi másra nem vágyik, mint pihenésre. Adjunk számára megfelelő kalória mennyiséget és kényelmes helyet ahová lefekhet. Ezen kívül nem kíván semmi mást..

Mégis, a társadalom megmondja hogy mit kell hogy vásároljak, és mi felé kell hogy törekedjek, különben az emberek nem tisztelnek engem. Így a környezet uszító hatására az egész életemet azzal töltöm, hogy olyan dolgokat tegyek, melyek miatt szeretni fognak engem.

De most, amikor már ezzel teljesen beteltem, már nem akarok többé az ő zenéjükre táncolni. Ehelyett én belépek egy új környezetbe. Olyan társadalmat keresek, amelynek spirituális céljai vannak.  Most az egyetlen tennivalóm, hogy őket saját magam előtt felmagasztaljam és akkor én növekedhetek az ő segítségükkel. Tehát, felépítek egy mesterséges környezetet az én spirituális növekedésem számára. Ebbe fektetem az összes munkámat. Minél magasabbra emelem a társaimat a saját szememben, annál magasabbra emelkedhetek.

br

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,485 seconds.