Bátor foglalkozás a kígyok elfogása
A teljes spirituális út alatt botunk állandóan kígyóvá változik, majd ismét bottá fordul mely támogat minket a spirituális úton. Mindez azt jelenti, hogy mi vagy értelem alatt, vagy értelmem belül haladunk, vagy értelem felett.
Miután mi ismét felemelkedünk egy zuhanás után, és elkezdjük megvizsgálni mi jó magunk számára értelmünkön belül, akkor óvatosnak kell lennnk, hogy az értelem feletti hitbe való visszatérés ne önző okokból történjen, amelynek meghozatalára értelmünk vesz rá minket. Egyébként az történik, hogy mi az értelem alatti úton járunk, ahelyett hogy afelett járnánk, és hogy a hitünk, mely értelmen belül volt még mélyebbre süllyed.
Ez egy nagyon finom és hirtelen vizsgálat, mely szíven szúr minket. Képesnek kell lennünk valóságosan vizsgálnunk magunkat, hogy a Teremtő ne legyen képes minket becsapni, és minket zuhanásra késztetni. Végül is nekünk el kell kapnunk a “kígyót” a farkánál fogva, és azt fel kell szednünk a földről, hogy az ismét bottá változhasson, ahelyett, hogy azon állapotok terhe alá zuhanjunk, a kígyó súlya alá.
Időbe telik, amíg a személy képes ezeket a koncepciókat magán belül megformálni, és hogy elkezdje megérteni, hogy vajon ebben a munkában van-e vagy sem, hogy vajon elvégzi-e ezeket a vizsgálatokat. A “bottal és kígyóval” végzett munka az már saját önzőségünkkel végzett munka, amikor a személy már azon két erő között van, melyek befolyásolják őt – azaz a Fáraó és a Teremtő között.
Minden azon múlik mit tesz a személy ezzel a bottal – vajon ledobja azt a földre, vagy felszedi azt? Az utóbbi végzésével megépíti saját spirituális edényét, saját “magát”.
Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy ő egy jó pszichológus, vagy tudja hogy látszólag hogyan lépjen ki magából, és magát oldalról figyelje meg annak érdekében hogy megvizsgálja mi is történik. Ezek egyszerűen pszichológiai trükkök, nem belső spirituális munka.
Mi olyan részletekről beszélünk, melyek egy olyan személyen belül játszódnak, aki már valamilyen attitűdöt épített fel a Teremtővel szemben és magával szemben. Ebből a két pontból ő elkezdi felépíteni a Fáraót és a Teremtőt, és saját magát középen közöttük.
És akkor már képes megbirkózni önszeretetével, mely erőteljesen arra aspirál, hogy őt elsörörje, és ezen önző tulajdonság ellen érzett gyűlölete által képes önzősége fölé emelkedni.
