Dr. Michael Laitman

Az Egyiptomi rabszolgaság vége

Nem könnyű megválaszolni a kérdést, hol van az a pont, ahonnan valaki meg tudja határozni, hogy az egoista megszerzésből, vagy az adakozásból kap élvezetet?  Az adott személy a teremtő, vagy a Fáraó szolgája kíván-e lenni?  

A legfontosabb feladatunk elérni azt a pontot, ahol kérhetjük a változást az irányításunkban, tehát, hogy az adakozás ereje vegye át az irányítást felettünk, a megszerzés helyett. Kabbalát tanulunk, és végrehajtunk minden ajánlást, amely a kabbalistáktól származik, annak érdekében, hogy képesek legyünk ezt a választást meghozni.

Ehhez a választáshoz, mindenképpen elérkezünk. Vagy a szenvedés ösvényén, a természet által megadott időintervallumban, (Beito), vagy a Fény útján (Achishena). A természet diktálta fejlődési úton, csak csapások várnak ránk. Ez az, amikor a Teremtő elveszi a Fáraótól, azaz az egónktól, az összes lehetséges élvezetet, vagy az önmagára irányuló kapni akarási vágyat, és ezért szenvedést élünk meg. Ezért vagyunk készek kivonulni a fáraó irányítása alól, és eltávolodni tőle. Végül is, a természet maga erőltet bennünket, hogy elkerüljük ezt, amely szenvedést okoz nekünk.

Ott van még a Fény útja, a „felgyorsított idő” (Achishena). Ez az, amikor az egoisztikus vágyunk még biztosítja a számunkra a megszerzésből származó örömet, de már végrehajtunk különböző cselekedeteket annak érdekében, hogy kiépítsünk egy új hozzáállást az adakozás vágya irányába. Még ha egoisztikus élvezeteket is szerzek is meg, és a fáraó irányítása alatt is vagyok, nem érzem, hogy ez valami negatív: élvezem az életet. Azonban elkezdek egy utat látni, a fáraó fülé emelkedéshez, és többé nem függök tőle, és elkezdem az adakozás minőségének valódi értékét látni.  

Ez azt jelenti, hogy megpróbálok a Fény útján menni, tehát hogy az adakozás minősége elkezdjen rám hatni, és biztosítja annak a megértését, hogy a fáraó egy gonosz irányító. Az élvezetekben rejlő gonoszsága az, amely által ugyan én is megszerzek, de ezt az élvezet, a saját magam hasznára irányul. Ez egy teljes egészében új feltétel, amely ugyan nem az élvezeteken alapszik, hanem abba az irányba mutat, aki kap: én, vagy mások (vagy a Teremtő aki a mások irányába való adakozásban rejlik).  

Akkor majd az útnak, az élvezetek, vagy szenvedések érzékelésének megfelelő elbírálása helyett, átváltok egy logikai alapú számításra, hogy mi a jó, és mi a gonosz, azaz mi az igaz, és mi a hamis. Elérkezek annak a felismeréséhez, hogy az igaz, az adakozás, a Felső Erő, a Teremtő, és akarni fogom ezt az igazságot!  Még ha jól is érzem magam a fáraó irányítása alatt magam, állandóan az adakozáshoz akarok tapadni.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,703 seconds.