Előrehaladás az ellentétekből
Vágyunk elkezdi felvenni a megfelelő formát. Mi egységre vágyunk, hogy felfedezzük a vonzóerőt az egység irányában minden egyes személyben az önzőség ellenében. Ez nagyon fontos: önzőségem ellenére, én erőfeszítéseket teszek, hogy belsőleg aspiráljak, és közelebb kerüljek a barátokhoz, hogy őket mind egy szoros kapcsolatban tartsam, mint olyan embereket, akik lélekben és célban közel álnak hozzám.
A legfontosabb dolog most az számomra, hogy képes legyek megbízni bennük: Amennyiben mi egységre lépünk, akkor ők biztosítják majd azt, hogy én nem feledkezem el az útról, és hogy egyre erősebbé válok a közös megszilárdításban.
Én arra aspirálok, hogy egységre lépjek a barátokkal, és reménykedem hogy ez az aspiráció képessé tesz majd engem arra, hogy egy kiolthatatlan vágyat érzek majd a velük való egységre. Mindössze erre van szükségünk. A kezdetektől a végső korrekcióig, ez az egyetlen dolog mely tőlünk elvárható.
Ezért lett az írva, hogy a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a mindent magában foglaló, leglényegesebb szabálya a teljes Tórának. Semmi más nem létezik ezen kívül, és nekünk útunkat csakis ebbe az irányba kell beirányozzuk. Nem számít, hogy egyenlőre ez mennyire taszít minket. Amennyiben mi végre akarjuk hajtani a teremtés programját egy felgyorsított módon, akkor csak egy lehetőségünk van mindarra: hogy az ellentétből induljunk neki, a leggyűlöletesebb, legvisszataszítóbb állapotból, és innen tegyük meg első lépéseinket a felebarát szeretete irányában.
