A spirituális fizika törvényeinek megfelelő fejlődés
A teljes fejlődés a HaVaYaH négy állomásának megfelelően történik, amely két minőség kombinációjából emelkedik ki, az élvezet megszerzésére irányuló vágyak és az adakozásra irányuló vágyak keveredéséből, amelyből a második akkor kezdődik, amikor elkezdünk kapcsolódni másokhoz. Először a kapni akarás vágya érvényesül. Majd az adakozásra irányuló vágy. Ezek után ezek együtt lépnek fel, és mindennek a csúcspontja akkor jelenik meg, amikor a Malchut végső fokozata akar uralkodni mindenen a saját, egoisztikus vágyain keresztül.
Ezért amikor a Fény befolyásolja a vágyat, az fejlődni kezd a négy állomásnak megfelelően egészen a Dalet (negyedik) állomásig. Ez a spirituális fizika törvénye. Ennek eredményeképpen jelennek meg a fejlődés kövületi, növényi, állati valamint emberi fokozatai. Az ember maga szintén fejlődik, ugyanennek a négy fokozatnak megfelelően, önmagán belül.
Ezért kell belépnünk ugyanabba az állapotba mindig, abban lenni és érezni annak a hibáit. Mi addig „pörkölődünk” a fejlődés egy bizonyos fokozatán, ameddig meg nem értjük annak a hiányosságait, és el nem kezdjük a következő fokozatot keresni. Mindez a fejlődés négy állomásának megfelelően történik, egyezésben azzal, hogy minden fokozat tartalmazza a következő fokozat – amelyet magunkra vonunk – ellentétes oldalát.
Ezért a kezdetekben mi mindig élvezzük, az éppen elért új állapotot, majd elkezdjük azt érezni, hogy ez az állapot a „száműzetésünk.” Ez rossz érzéseket generál, és elégedetlenséget. Ezen a módon hiányérzetünk lesz, hiányolni fogjuk a „növényi” életet az ásványi szinten, az „állati” életet, a növényi szinten, és az „emberi” életet az állati szinten. De minek a hiányát fogjuk érezni az emberi szinten? A Teremtőnek a hiányát fogjuk érezni!
Keresztül fogunk menni ezen a négy állapoton, ezen a módon, és ez fogja a számunkra jelenteni a négy száműzetést. Minden pillanatban, amikor azt érezzük, hogy száműzetésben vagyunk, akkor ki akarunk kerülni ebből az állapotból. Minden alkalommal, amikor nem vagyunk képesek megmaradni egy bizonyos állapotban, mivel a hiány érzete elkezd elviselhetetlen lenni, akkor tovább megyünk egy új állapotba és a köztük lévő váltást nevezzük úgy, hogy „megváltás.”
Összefoglalóan tehát van négy száműzetés, és négy megváltás. A mai napig, átmentünk a négy kivonuláson, és három megváltásom a történelem során, és az utolsó, negyedik felszabadítás küszöbén vagyunk.
A jelenlegi állapotunkban, mindenünk megvan, kivéve a Teremtőt, a vele való kapcsolat érzékelését, hogy tehát érezhessük a teremtő minőségét, az adakozást, és a másokra irányuló szeretetet. Amikor valaki pontosan ezt kezdi el hiányolni, ezt jelenti azt, hogy elérte a végső, negyedik állomást, a Teremtő feltárására vonatkozó érzékelés hiányát.
Nincs ennél nagyobb hiány, ez a végső foka a hiánynak. Ez az a hiány, amelyet el kell érnünk az erőfeszítéseinkkel, gyakorlatainkkal, és a kölcsönös munkánkkal. Az embernek fel kell ismernie, hogy ez az, ami valóban hiányzik. Ha nem, akkor még nem kerül közelebb a szabadsághoz. Azonban ha van egy erős környezet körülötte, amely elérte a száműzetés végét, a megváltás irányába haladva, akkor lehetővé válik, hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy a személyt is kivigyék magukkal a száműzetésből, ahogy az időseket, a nőket, vagy a gyerekeket is.
Az elsők, akik elől mennek, azok a férfiak (Gvarim), akik képesek átjutni (Midgabrim). Ők húznak át mindenki mást önmaguk mentén, az ő segítségükkel és vezetésükkel jönnek a többiek. A többieknek csak készen kell állniuk, arra, hogy a férfiak említett csoportjához csatlakozzanak, ellenállás nélkül, legyen egy vágyuk a kijövetelre, még akkor is ha gyengék, és hiányzik az erejük az egységhez csatlakozáshoz. Nekik nem szabad ellene lenni az egységnek és ez elegendő.
Más szavakkal, el kell érnünk az állapotot, ahol érezhetjük az adakozás, a kölcsönös garancia, és az összetartozás és a szeretet hiányát. Ezt a hiányérzetet, ezt az állapotot nevezzük, spirituális megszületésnek.
KN
