Dr. Michael Laitman

Négyszáz év a gyűlölet hegyén

Kérdés

A mi össze szándékunk egyenesen a fáraó szájához megy, megetetve őt?  

Válasz

Minden attól függ, milyen szándékok ezek. A fáraó egy speciális erő, az ego, amely a Fény ellenében bontakozik ki. Ez az egoizmus tartaléka, a kapni akarásra irányuló vágy, amelyet nekünk kell felépíteni.  

A kabbala bölcsességében nincs „fáraó, Izrael nélkül,” azaz a Teremtő felé való törekvés nélkül, ami abban az emberben van, aki az másokkal való egyesülés érdekében tevékenykedik, és megérkezik az adakozáshoz. Így a törekvéseinek megfelelő fokozatnak megfelelően, a személy felépíti a fáraót, ápolja a vágyait, (Kelim) belül, amelyekből később ki akar menekülni, és amelyeket végül korrigál, elnyerve a jutalmát ezzel.

Az egész munka Egyiptomban a fáraóval kapcsolatban rejlik, megadva neki a nagyságot, erőt, gazdagságot, azaz az egónk növekedését egy kicsiny pontból egészen a Teremtő státuszára való törekvésig.  Végül is mit ad nekünk ez az egész egoizmus? A vágyakat a szexre, ételre, pénzre, tudásra, a mi világunk kicsiny egója, a testi ego, amely semmit nem tud a spiritualitással kezdeni. Ez a földi ego, nem igényli még a korrekciót sem.

Elkezdve a munkát, az egységünkön, felfedezzük az elutasítást, elidegenedést, és a közönyt az egységre vonatkozólag. Lényegében ez a gonosz felfedezése, de csak a személy látja annak, ami. Végül is ki tudja mondani, hogy nem tud egyesülni másokkal, és hogy ez a feladat nem a megfelelő a számára, mielőtt még el kezdte volna. Valaki talán elkezdi, de elerőtlenedik, zuhanásba kerül, és „meghal, Egyiptom földjén.”  

Azonban vannak, akik elviselik ezt, annak köszönhetően, hogy megértik, nincs más lehetőségük. Nekifutnak, újra és újra, bár látják, hogy folyamatosan elbuknak. Megpróbálják, mintha tudnának egyesülni a barátaikkal, megerősödve a csoporttal, függetlenül az erőfeszítéseiktől látják, hogy semmi nem működik. Ellenkezőleg, a barátaik kritizálására való vágyat tapasztalnak meg, amely eltávolítja őket az együttműködéstől. Majd még egyszer, túllépnek az egoizmusnak ezen a felvillanásán.  

Így, időről időre minden, amit a személy elér, az összes erőfeszítése, az egója, azaz a fáraó által kerül felhasználásra, amely növekszik és elégedett. A személy maga építi mindezeket a minőségeket önmagában, a saját erőfeszítésein keresztül. Végül megérkezik abba az állapotba, amikor nem tud az egója oldalán lenni többé. Ez az a pillanat, amikor megszerzi a fáraó összes edényét, vágyát.

Más szavakkal, az Egyiptomi száműzetés kizárólag akkor kezdődik, amikor a személy munkája az egységre irányul. Tény, mi Izrael érdeme az után, hogy megszabadul Egyiptomból, amikor a Teremtő megszabadítja őket onnan?  Kiérdemlik az egységet a Sinai hegynél (a gyűlölet hegyénél), mindannyian, „mint egy ember, egy szív” kapcsolódnak össze, ha csak egy pillanatra is, ameddig ki nem faragták az aranyborjút, és le nem zuhantak ismét. De ez a zuhanás egy különböző természet most, az aranyba, melyet Egyiptomból hoztak ki, az „egyiptomi edénybe,” amelyet onnan hoztak ki, annak érdekében, hogy helyreállítsák és megreformálják azt.

De mit akartak a száműzetés éveiben elérni? Egységet akartak teremteni önmaguk között, amit végül a Sinai hegynél értek el. Ezek nélkül a pillanatról pillanatra tartó erőfeszítések nélkül, amelyek a Sinai heggyel való ellenállásban nyilvánul meg, a 400 éves Egyiptomi száműzetés nem telt volna le a személy számára.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,522 seconds.