Mit jelent “A Teremtő útján haladni”?
Első cikk “Samati”könyv:
” És irva van,hogy “Nincsen más rajta kivul”, ez azt jelenti, hogy a világban nincsen másik erő, melynek képessége lenne bármit is tenni ellene. És ha az ember úgy látja, hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek megtagadják a felső irányitást, annak az az oka, mert Ő ugy akarta. Mindez korrekciónak számit, jelenti ” A bal eltaszit és a jobb magához húz”. Ami azt jelenti, hogy még az is amikor a bal eltaszit, az is korrekciónak számit.”
Mi képesek vagyunk a személy életét két részre osztani: létezik egy idő, amikor a személy biztos, hogy minden a Teremtőtől érkezik, egyetlen erőtől, a természettől érkezik, vagy a személy nem biztos ebben, és elfelejti, hibásan érzékel, és nem érzi, hogy minden ettől az egyetlen erőtől érkezik, amely fenntartja a valóságot.
Szándékosan adnak a személynek ilyen gondolatokat és érzésket. Miért vannak ilyen gondolatai?- azért, hogy az ember teljessé tegye a viselkedését a Teremtővel. A Teremtő szándékosan zavarja össze az embert, és okoz, olyan érzést, mintha léteznének más erők, vagy a Teremő eltünne annak érdekében, hogy a személy elérjen egy olyan állapotot, amikor elkezdi érezni, és bizonyossá válik abban, hogy a Teremtő uralma alá került.
A Teremtő küld külömböző kétségeket, mindent ködbe hoz, sötét és homályos. De a nehéz helyzetből, a legmélyebb rejtettségből, egyetlen döntésre kell érjünk, hogy mi a Teremtő uralma alatt vagyunk, az egyetlen felső erő alatt, amely a világban létezik.
Minden zavart, zavarozottságok a gondolatban és a vágyakban, de én egybe kell gyüjtsem, egy hely körül, egyetlen forráshoz és megértsem, hogy miért gondolok igy és érzek igy!
Az “ÉN ” erőmet, az érzésemet az én világomban, én ezt kell tulajdonitsam az egyetlen erőhőz, amely tőle érkezik hozzám, abban az érzésbe, hogy én élek, létezek. Ez az egész valoság, amely igy tűnik nekem, éppen azért, mert a felső akarata akarja, hogy pontosan igy érezzem őt. Az én érzésem teljesen tőle fűgg.
Ezt nevezzük ” A Teremtő utján haladni”, állandoan fogozzak belé, képzeljem el magamba, hogy nincsen más rajta kivül, csak egy erő vezet engem és az egész valóságot.
Az emberiseg elkezdi érezni ezt, felfedezni ezt, és hozzászokni ezekhez a gondolatokhoz. Mi elkezdjük megérteni, hogy ez a világ egy abszolut integrált rendszer. Ez elvisz minket a gondolat olyan fokozatára, hogy csak egy felső erő létezik, amelynek a mezejében vagyunk – nem számit, hogy nevezzük: természet, Isten, Boré.
Ez az erő állandoan összezavar minket, küld nekünk kételyeket és akadályokat, felrevezet minket erről az útról, Ő felébreszt bennünk mindenféle gondolatokat és vágyakat, mintha a “miénk” volna, hogy nyomjon minket a felső összekapcsolodáshoz. Nehány pillanatra mi képesek vagyunk tartani magunkat a gondolatba és az érzésben, hogy ” Nincsen más rajta kivül”, egyetlen erő létezik, az általános természet ereje, amely vezeti az egészet a programja szerint, a célja és az akarata szerint.
A következő pillanatban ez az elképzelés már eltünik nem is vesszük számitásba ezeket. És egy idő után az ember teljesen más gondolatban és vágyban találja magát. Ez a környezet hatása az ember fölött, a Teremtő megzavar minket,és keresi, hogy megerősitsen minket, azért, hogy semmi akadály ne téritsen le az útrol és hogy, megragadjuk Őt az összes vágyaikkal.
