Dr. Michael Laitman

Egy fekete pont az jóság tengerében

A teljes különbség a Kabbalisták (azon emberek, akiknek van szívben lévő pontja, és akik a spirituális fejlődés útját követik) és vallásos tömegek között, a Teremtő felé mutatott hozzáállásukban rejlik. A kabbalisták azt mondják: „Minden rajtam múlik, nekem kell változnom, és mindeközben a Teremtő abszolút és ezért megváltoztathatatlan.” 

Csak azok, akik tudnak változni, akik jobbak, vagy rosszabbak, azonban a Teremtő kizárólag „jó, aki jót cselekszik.” Hogy kérhetném arra, hogy változzon, és fejlessze magát, a hozzám való viszonyában? Nem azt jelenti ez, hogy Ő akkor most rossz?

A kabbalista abban hisz, hogy az egyetlen, akinek változnia kell, az ő maga, és senki más nem lehet a korrekció tárgya, sem a világ, sem a barátok, sem a csoport, sem egy másik ember. Most csak én létezem azon belül, ami jó, és jót cselekszik, azaz a Teremtőn belül, aki a természet ereje, mert „senki nincs Rajta kívül.” Hogy érzékelhetem Őt, az csak az én minőségeimtől függ.

Amikor a csoporttal dolgozom, én vagyok az egyetlen, aki dolgozik, és az egyetlen, aki változik. Emiatt nekem úgy tűnik, hogy van egy csoport, aki különböző állapotokon megy át, valójában azonban én dolgozom, a saját árnyékommal, és én változtatom meg a saját minőségeimet.

Ugyanez a helyzet a Teremtővel való viszonyulásban is. Nekem úgy tűnik, mintha különböző módon kezelne engem. Néha közelebb van hozzám, máskor meg mintha távolodna tőlem, azonban ez valójában azt jelenti, hogy saját magammal végzek munkát, egy abszolút vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva, aki jó, és csak jót cselekszik, és nincs senki Rajta kívül. Én bele vagyok foglalva ebbe az abszolútba.

Így „mindenki a saját hibái alapján ítéltetik meg.” Én a saját árnyékomat látom a Teremtő ellenében. Ez önmagamat mutatja meg kívülről, a saját szememben, azaz a saját minőségeimre mutat rá.

Ezért az egész világ, a kabbalisták kivételével a Teremtő változását kéri, és kész megtenni mindent csak azért, hogy a teremtő kedves legyen hozzá. Az emberek nem hiszik, hogy nekik kell megváltozni, az ő természetüknek, nekik kell a „gonosz hajlamukat” korrigálniuk, az egójukat, hanem azt kérik a Teremtőtől, hogy az legyen kedves hozzájuk, és fogadja el tőlük közben, hogy ők olyanok, amilyenek.

A kabbalisták az ellenkezőjét mondják: A Teremtő jó, és jót cselekszik, és nincs senki Rajta kívül, aki a természet egyetlen, univerzális ereje. Semmi más nem létezik a Teremtőn kívül. Rajta kívül csak a kapni akarási vágy, egy pontja létezik., azaz a „létezés a hiányból.” Különböző cselekedetek történnek ebben a pontban, és ezek változást okoznak a a tudatosságában, és a Felső Fényben való létezésében.

Hirtelen ez a pont azt érzi, hogy Végtelen Világ Malchutja kiterjed, a világok megformálódnak, és változás történik. Azonban ez ugyanaz a pont, és csak a megtapasztalásában történik mindez. Semmi nem változik. Az összes változás, csak az érzékelésünkben történik.

Ez addig folytatódik, ameddig el nem érünk, egy állandó állapotot, vagyis az érzékelésnek azt a fokozatát, amely mint egy fekete pont létezik azon belül, amely „jó, és jót cselekszik,” azaz az Egyetlen létezőn belül. A teljes kör, amin keresztül megyünk a teremtésen belül, ameddig el nem érjük a teljes korrekciót (Gmar Tikkun), csak arra való, hogy meghatározza a számunkra az aktuális helyünket, a Teremtő feltárásának, és a Vele való összekapcsolódásnak a folyamatában.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,501 seconds.