A szomorúság boldogsággá válik
Baal HaSulam írásai, 19. levél: Az ember nem képes a Teremtővel való összeolvadásra egy lépésben, hanem csak fokozatosan, ahogy az írva van, “Jóság és kegyelem követ majd engem”. Ezért teremti Ő meg ezeket a sóvárgásokat, melyek az összeolvadás kezdeti lépései, ahogy az írva van, “az, az igaz ember aki szenved”. Az ember szenved, mivel nem érzi a Teremtő szándékát a vele való összeolvadásra. Ezért úgy érzi az ember, hogy szeretet nélkül szenved és sóvárog, azonban a szeretet szükséges az összeolvadáshoz. Ez a szenvedés amit érez, később az összeolvadás örömévé válik.
Kérdés: Hogyan vagyok képes a Teremtővel való kapcsolatra vágyni, olyan szenvedések állapotaiban, melyeket Ő küld nekem?
Válasz: A Teremtő nem küld nekünk szenvedést. Csak jóság származik Tőle, de önzésemen belül én az Ő attitűdjét ellentétes formában érzékelem, azaz szenvedést élek át. De pontosan ez az a “felébresztés” mely szükséges a cél eléréséhez, az önzésem adakozásra való átváltoztatásához, amely által a szenvedés élvezetté válik.
Semmi nem változik a világgal szembeni hozzáállásomon kívül, ahogy az írva van, “Azzal táplálkozol, amit a múltban tettél”. Megváltoztattad magadat, és a viszonyodat azzal kapcsolatosan ami történik a világban. Saját élvezet iránti vágyad fölé emelkedtél, és ennél fogva a szenvedés helyett most már élvezetet érzel.
A beteljesülés illuzórikus elérésére vágyakoztál, de most törekvéseid a Teremtő megelégedettségére irányulnak, és szomorúságod és szenvedésed beteljesüléssé változik, mivel semmi mást nem akarsz csak ezt. Ha te csak Őrá akarsz vágyni és ez már beteljesít téged.
KA
