Látni, hogy milyen érzés olyannak lenni, mint a Teremtő
Amikor belépünk a spirituális térbe, átölelünk más lelkeket. Máskülönben egyszerűen nem tudok belépni a spirituális világba, mivel ez nem egy elzárt terület, amelyre egy kapunk át tudok bemenni.
Csak ha egyesülök másokkal egy rendszerbe és nem csak személyesen, egyénileg érzékelem a valóságot, hanem mint egy rendszerbe integrált életet, ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolva, a barátok és én, mint egy szív és egy ember, akkor fogok több részletet érzékelni, a saját érzékszerveimen túli érzékszerveimen keresztül. A legfontosabb, hogy ezt én a közös vágyon keresztül érzékelem ezt, a közös, spirituális edényben, amelyet együtt építünk és amely mindannyiunkat magába foglal.
Ez nem egyszerűen vágyak összessége, hanem sokkal inkább egy teljesen új minőség, amelyet az adakozás minőségeként tartunk számon. Ez az a minőség, amelyen keresztül elkezdek érzékelni egy másik, felső, spirituális dimenziót.
Ez nem csak egy bizonyos, kiegészítő részlet és sajátosság, amelyet mindannyian másként látunk, és nem is a személyes benyomásaink kicserélődése. Ez egy közös benyomás, amely az adakozásból származik, a Teremtő cselekedeteinek az érzékeléséből. Végrehajtjuk az adakozás cselekedetét, azaz, megismételjük az Ő cselekedeteit!
Az ember elkezdi érezni, milyen a Teremtőhöz hasonlónak lenni, és az ehhez tartozó spirituális beteljesedés teljesen más, mint egy fizikai beteljesedés. Bár a rendszer, amelyet felépít nem „szent,” de a lelkén belül még mindig van egy különleges kialakítás, a lelkek integrációja a szeretetben, a kölcsönösségben és kölcsönös garanciában, amely felette van, a kezdeti egónak, a gonosz hajlamnak, gyűlöletnek, és taszításnak. A különbség az első és a második minőség között az, amely létrehoz egy teret, egy új dimenziót, amelyen belül elkezdjük megtapasztalni az adakozásnak nevezett cselekedeteket.
Más szavakkal, az ember felépít a vágyain belül egy modellt, amely a Teremtő modellje, ami segít megérteni, mi is Ő valójában. Előzőleg úgy tekintett erre a világra, vagy bármelyik teremtményére, hogy a legkisebb elképzelése sincs róla. Azonban amikor megközelíti a teremtményen belül a Teremtőt tapasztalja meg, mivel az ember a Teremtő képét a többi lelken belüli saját részeiből rakja össze.
A végén, a személy olyan hatalmas mennyiségű részletet fedez fel, hogy olyasmi tárul fel a számára ebben a világban, ami ezt megelőzően rejtve volt a számára. Látni fogja, hogy a Teremtő cselekedetei vannak ezekben elrejtve.
Egyre mélyebbre merül, és annak a mértékében, és ahogy egyre nagyobb számú részt (lelket) kapcsol a saját rendszeréhez, egyre közelebb köti őket egymáshoz, egészen addig, ameddig az összes, egyéni lélek a világban nem egyesül, mint egy lélek, egy vágy, amelyet a Végtelen Világ Malchutjának nevezünk. Akkor az egymással való kapcsolaton át, a legkisebb részletében is, az egyéni lélek, elérkezik egy személyes érzéshez, és beteljesedéshez, amely teljesen azonos a felső erővel, a gyökérrel, amely a kollektív beteljesedést teremtette, és amelyből elkezdtük az utunkat.
Kiderül, hogy hatalmas mennyiségű részecske kapcsolódik, és az ember elmozdul a kollektív beteljesedés felé, amely nagyon részletes és extenzív. Minden lelken keresztül, ahogy azok mindannyian össze vannak kapcsolódva, a személy eléri a Teremtőt, a spirituális világot. A személy maga, aki megalkotja a Teremtőt, mivel, nincs Teremtő, a teremtmény nélkül! Ezért nevezzük Őt, Teremtőnek (Bo-Reh), “gyere és láss.”
Valóban, a kulcs itt, a rendszeren való munka. A kapott anyagból a lélek építőkövét építjük fel, amelyet aztán mindannyian a közös rendszerbe rakjuk le, miközben felülemelkedünk a személyes gyűlöleten, egoizmuson, elutasításon, és ugyanakkor megőrizzük, az összes, egyedi karakterisztikánkat. Így teremtjük meg, egy erőteljes rendszerét, a személyes beteljesedésünknek.
KN
