A tudomány mely önmagát tanulmányozza
A Kabbala egy olyan tudomány, mely a valóságról szól. Az ember egy olyan teremtmény, mely megpróbálja megérteni miért, és mi okból létezik, és hogyan képes elérkezni az igazsághoz. Arra sóvárog, hogy felfedjen olyan eszméket, mint “igazság”, “tények”, “cél”, vagy a “cél elérése”. Arra lett teremtve, hogy ilyen fajta beteljesülést követeljen.
Az ember legnygaobb szükséglete az, hogy megismerje ki is ő maga, ahogy az mondva lett, “A húsomból látom majd meg a Teremtőt”. valóban annak érdekében, hogy megismerjem ki is vagyok én, meg kell tudnom, ki is a Teremtő. Ez a szükséglet adja meg a mandátumot a keresésemhez.
A Kabbala teljes bölcselete az ember tanulmányozására van dedikálva, mivel az emberen kívül, semmi más nem létezik. A teljes valóság az emberen belül található, és minden kizárólag az emberen belül történik. Semmi mást nem látok ebben a világban, kivéve magamat. Mindaz ami körülöttem történik az én vagyok, képek magamon belül. Abszolút fogalmam sincs arról mi történik rajtam kívül.
Mindez azt jelenti, hogy a Kabbala önmagunk tanulmányozása, ön-megismerés, öntudatra ébredés. Az összes többi könyvek valami fajta illúziót írnak le, mivel nem létezik külső valóság körülöttünk. Ennél fogva, ezeken a szent könyveken kívül minden kizárólag ember által alkotott hazugság, mindazok az ember fantáziájának a gyümölcsei.
Mi nem fogjuk fel, mennyire különlegesek ezek a könyvek, és ezen túl, ami az igazságra vonatkozik, semmi másra nem támaszkodhatunk. Ezek nélkül a könyvek nélkül, mi ebben a világban apró rovarokként léteznénk, melyek csak élnek, ameddig a számukra kiosztott idó le nem telik. Csak ezen könyvek segítségével vagyunk képesek fokozatosan tovább fejleszteni magunkat, és elkezdeni megvizsgálni, lemérni, és megtanulni, “kik és mik vagyunk”.
Ezáltal mi azt találjuk, hogy magunkban tartalmazzuk a teljes világokat, Parcufokat, Szfirákat, és számtalan olyan alkotóelemet, melyek idegennek tűnnek számunkra, melyek végül lelkünk részeivé válnak. Mindez a mi saját vágyunk, a kövületi, növényi, állati és emberi szintekre bontva. És at utolsó, negyedik szinten, össze kell gyűjtsük mindezen részeket, annak érdekében, hogy elérkezzünk az “adakozás” iránti szándékhoz, mely kötelező érvényű a teremtés ezen végső, negyedik fázisa számára.
Amikor én elérem az adakozás iránti szándékot, a teremtés összes része számára, akkor végre megtudom ki is vagyok, megismerem saját magamat. És nincs semmi más, amit tanulmányozhatnánk a valóságban.
