Hol van a kiút a zsákutcából
Mi a végtelen vilagból ereszkedunk le, az összes világokon keresztül, egészen ” a mi világunkba”, és innen vissza kell emelkedjunk magunktól. A mi vágyunk nagyon kicsiny: a világ világ után, lépcső lepcső után, addig amig a mi vilagunkhoz érkezünk, amelyben nem maradt vágy a Fényhez, a Teremtőhőz, és a spirituálitáshoz ! Csak egy kicsi élet szikrája maradt, azért, hogy most létezhessünk, és ezt nevezzük “az e világ”.
Miután a vágy elkezdi a visszafelé való fejlődését, mi meg kell forditsuk magunkat, hogy hasonló legyünk a Fényhez. Felfedeződik bennünk jobban és jobban a nagy egoista vágy, azért, hogy kapjon, és mi felette kell emelkednünk, a természetes önzőségünk fölé. De ezt nem lehetséges megtenni, csak a Felső erő segitségével, mivel számunkra nem létezik ez a vágy és a szándék. És azért, hogy megkapjuk ugyanazt a vágyat és a szándékot az adakozásra, fentebb es fentebb kell emelkednünk, az önző természetes vágyunk fölé.
Mi azt ondjuk, az egész előrehaladás az önzőség felett van, azért, hogy mi megváltoztassuk a végső jállapotra, mivel látjuk, hogy csak ezért jönnek az összes bajok és szenvedések. Ezt nem könnyü megérteni.
Az emberiség már kezdi felfedezni, hogy egy zsákutcába tért, életünkbne is, amelyet mi épitettünk ezen a bolygon és a környezetben is, mindez az emberi önzőség miatt van. Mi tönkreteszük a világunkat, és látjuk, hogy nem vagyunk képesek magunkat megállitani. A kapás vágya folytatja az uralkodást, és önző formán cselekszik. Nem tudjuk megállitani magunkat, hogy lecsökkentsük a fogyasztást, valahogy javitsunk a kapcsolatokon, ezért a világ tovább hanyatlik, jobban és jobban, az önzőségével.
Az ember, amenyire nem vizsgálja magát, nem tudja felfedezni magában az erőket, hogy képes legyen legalább egy keveset jobbá tenni az állapotát, és megmenteni magát. Ez csak a kezdete a mi leesésünknek. Mi majd meglátjuk, hogy mi fog történni, pontosan ahogy irva: Amikor az ember meglátja a halál angyalát, hogy feléje közeledik egy csepp méreggel a kardja végén, engedelmesen lenyeli a mérget és meghal. Nincs kiútja, az önző vágya kéri ezt!
És ma mi folytatunk cselekedeteinket mint azelőtt. Úgy tünik, hogy a világ nem létezhet tovább, ha mi nem vagyunk képesek dolgozni az önző vágyunk felett. És igazából, minek még dolgozni? – Mi nem értjük, hogy élhetünk más program szerint is mint az önző megszerzés.
Másrészt a Teremtő gyülőli a önző testeket, (az önző vágyat, azért, hogy az maga számára kapjon) ez az forma ami ellentétes az Ő adakozásával, mivelhogy egyre inkább megjelenik ez a forditott forma, ami negativ. Mit kell tennünk?
Mint a magánszemélynél a spirituális munkájában, úgy a világ általános munkájában is, nincsen más választás, mint hogy felismerjük a rossz hajlamot. A rossz megmutatja nekünk, hogy mi magunktól nem vagyunk képesek tenni semmit vele és szükségünk van a Felső erő segitségére. Csak a Felső erő tudja megváltoztatni a mi természetünket.
Ebben a formában tapasztalja meg az ember a személyes korrekcióját és a világ általános korrekcióját.
