Dr. Michael Laitman

A félelem, ami nem engedi az embert megállni

Csak az, aki felül tud emelkedni az egoista vágyán, érkezik el, a félelem érzékeléséhez. Látja, hogy képtelen emelkedni, még is határozattan ezt kell tennie, mivel a spirituális tér, a Teremtő birodalma, a teljesség, pontosan az élvezetekre törekvése felett található. Akkor elkezdi rágni a félelem, hogy érkezik segítség hozzá, annak érdekében, hogy önmaga fölé emelkedjen?  

Ez a félelem egoista tud lenni, miközben azon aggódom, hogy megkapom vagy sem a spirituális beteljesedést. Ez a fajta félelem, nagyon hasznos, bár önmagamra gondolok (melyet úgy nevezünk Lo Lishma), és legkevésbé sem a spirituális célra, az adakozás minőségére (Lishma). Tehát csak azt értelmezem egy időszakon belül, hogy valami biztosít nekem személyes nyereséget, vagy sem.

Azonban később elérkezünk, a helyes félelemhez, amikor megértjük, hogy a megszerzés eredményeként elért adakozás minősége, szintén nyereség mindenki számára, és hogy a közösség előnyein keresztül, ez nyereség a Teremtő számára is. Mindezt a személy számára a Felső Erő hozza el, és ezért nevezzük ezt a teljes folyamatot Tórának.

Ezen az úton, mindig találkozunk a bennünk élő „utálatos alakkal,” aki semmi mást nem akar a saját, személyes hasznán kívül. Ez a belső alak, mindig megpróbál mindent olyan módon kitekerni, amely a többiek fölé emeli őt, és ahol érvényesíteni tudja a hatalmát és büszkeségét. Azonban ha képes vagyok feltartóztatni ezt a szörnyeteget, még ha félek is tőle, mint a belső minőségemtől, és ha el tudom kerülni valahogy,hogy megöljem magamban őt, ha egyáltalán képes vagyok felismerni, de neki köszönhetően feltárom a saját gonoszságomat a magam számára, akkor fogom a helyes félelmet kifejleszteni, amely segít megszereznem a vágyat, az edényt, vagy Klit, a Teremtő feltárásához.

Fokozatosan az összes koncepció megkapja a helyes meghatározást, és elkezdem felfedezni, hogy a spiritualitás felett van az egoista vágyamnak. Megértem, hogy képes leszek feltárni a Teremtőt, a teljességet, az adakozást, a felebarátok szeretetét, és a spirituális világot, de csak akkor, ha valamikor képes leszek felülemelkedni önmagamon.

Ezért minden a félelem és az aggodalom erején alapul: Az egoizmusomon belül vagyok, anélkül, hogy ezt felismerném vagy, hogy valóban már fölé emelkednék? Amikor végre felemelkedünk, akkor több fokozat van a vágyaink felett, amely fokozatokat, lépésről lépésre értünk meg.

Minden szinten azt gondolom, hogy már felülemelkedtem az egoizmusomon, és ebben az esetben örülök, és köszönetet mondok a Teremtőnek azért, amit megtett velem. Majd meglátom, hogy nem így van, ez is az egoizmusom volt, csak el volt rejtve előlem. Akkor fölé kell emelkednem ennek is.  

A következő szint kezdeténél, rendkívül örülök ismét, mivel végül sikeres voltam a saját egóm fölé emelkedésben, és most teljes egészében az adakozásra irányulhatok. De akkor ismét fokozatosan feltárul a számomra, hogy ez még mindig nem a végső állomás, és vannak még egoista számítások bennem. Ekkor gyűlölöm az állapotomat ismételten, és a még nagyobb emelkedésre vágyom, és ez a folyamat egészen a végső korrekcióig tart. (Gmar Tikkun).

Írva van, „ami használhatatlan szemét, a felsőnek, élelem az alsónak.” Ez az, ahogy mi folyamatosan emelkedünk felfelé a szinteken, a Reformáló Fény belső értéke által. Ezt a Fényt nevezzük Tórának. Ez félelmet kelt a személyben (Iraa). Ezen a Fényen belül a személy láthatja a Teremtőt, az adakozás minőségét, amely minden felett uralkodik, beleértve a teremtés mindent beburkoló élvezetre törekvését is.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,521 seconds.