A pillanatnak érdekében élni
A világ, ahogy ma áll, reménytelenül elsüllyed. Leromboljuk a természetet, a forrásait kimerítjük, és leromboljuk az emberi társadalom minden területét. Sőt, mi nem állunk meg itt. Lényegtelen hogyan, de állandóan erőltetjük a tovább haladást, ugyanabba az egoista irányba.
Ha valakinek nincs szívben lévő pontja, nem húzza magára a Felső Fényt, akkor nincs lehetősége összehasonlítani magát a Fénnyel annak érdekében, hogy megtalálja, mi nem helyes benne. A személy úgy működik, akár egy gép, csak egyetlen elektromos kábel nélkül. A mechanikus nyuszi azonos módszerrel tartja fenn az ugrálást, teljesen magától értetődő a tény, hogy minden pillanatban, amikor felugrik, utána le is fog zuhanni. Ha nincs erő, amely megmutatja a számomra ezt a gonoszt, soha nem fogok ráébredni, „oké, ha nem történt meg ma, talán megtörténik holnap.”
Ez a baj, a világreformerekkel, Baal HaSulam ír erről. Mi egy spirituális koncepcióról beszélünk, amely abból az elképzelésből származik, hogy a Fény, az élvezet, soha nem marad a mi egoisztikus vágyunkon belül. Folyamatosan törekszünk erre, erőfeszítéseket teszünk, de semmi nem segít. Ez azért nem történhet meg, mert ellentétesek vagyunk a Fénnyel, és ebből semmit nem érzünk.
Miután éppen hogy csak megérintette a vágyat, az élvezet azonnal eltűnt, és én elkezdek ezért mélyre ásni ismét, kizárólag a Fény és a vágy közötti kapcsolat pillanatáért. Kizárólag ennek a pillanatnak élek. Ha csak megpillantanánk ezt a folyamatot kívülről, ezt látnánk: egy hatalmas vágyat, és a kielégülés egy kicsiny cseppjét, majd megint a hatalmas vágyat, és újra egy kicsiny csepp kielégülést. Az összeütődésük érdekében, folyamatosan „ütögetem a gombot,” mint egy kísérleti állat szabad akarat nélkül. Ez, amiről a mi életünk szól, ami tanít bennünket az evolúció évezredei alatt.
Így a „világreformerek” egy nagyon mély, filozófiai fogalmat takar. Ez a helyes, egoisztikus, és egyetlen formája a fejlődésnek. Ez egy minőség, beültetve a természetünkbe, és semmiképpen nem rejthető el. Kizárólag ha a szívben lévő pont kezd felemelkedni a személyben, kezd el helyes irányban fejlődni, az új vágya által vezérelve, így lesz képes megszerezni, az erőt, amely ellentétes a mechanikus vágyakkal és élvezettel – ez a Fény ereje. Ez a Fény adja az érzést, hogy ő maga a hiányzó harmadik elem, az új szándék, számítás, a szűrő.
Ennek a keresésnek a pontja az, amely a világ korrekciója ellen irányul az emberen belül. Kiderül, hogy van valaki a személy felett, és ez a valaki teremtette az első pillanatban a hibát, pedig ő az, aki korrigálja ezt.
Ezen a folyamaton kell átmennünk. Már látjuk a hatását, az emberi fejlődésben. Ahogy Baal HaSulam leírja, hogy mindenki elvárja a többiektől, hogy belássák magukról, hogy tévednek, és hogy elismerjék, hogy neki volt igaza. De ez soha nem történik meg, és mindenki fenntartja a saját véleményét. Az emberiség ezen az úton van: a vitatkozó felek, harcolni fognak a végsőkig. Ebből nincs kivezető út, ez háborúkba és önrombolásba fog torkolni.
Ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot a kabbala terjesztésével, a harc soha nem fejeződik be. Az egyetlen kérdés az, hogy meghallanak bennünket, mielőtt a tömeges összeomlás elkezdődik, vagy csak az után, amikor már csak egy kis része marad meg az emberiségnek?
A korrekció a kabbala módszerének megfelelően fog megtörténni, de eljöhet katasztrófákkal, milliók pusztulásával, és szélsőséges feltételekkel a túlélők számára, akik meghallják a módszert és elkezdik megvalósítani, egy hatalmas fájdalom által sürgetése alatt? Vagy képesek vagyunk a módszer elmagyarázását irányítani, mielőtt ezek a szélsőséges dolgok megtörténnek?
KN
