Dr. Michael Laitman

“Ő a Földet a semmire függeszti”

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “Nincsen más Rajta kívül”? És hogyan érik el a Teremtőt azok a rendelkeznek szívben található ponttal, akiknek nincs szívben található pontjuk, és azok a kik vallásosak?

Válaszom:

Az emberek, akik világunkban léteznek, hasonlóan állhatnak hozzá a teljes valósághoz, ahogy ahhoz a környezethez viszonyulnak melyben élnek, hasonlóan minden más élő lényhez. Mindemellett az embereknek van egy hozzáadott viszonya életükhöz, mely viszonnyal az állatok nem rendelkeznek. Amennyiben egy személynek azt tanították, hogy higgyen a felső erőben, akkor ez a viszony lehet jó vagy gonosz. Ha jól viselkedsz a felső erő jó lesz hozzád, amennyiben te nem jól viselkedsz, akkor a felső erő is gonosz lesz hozzád. Ez az erő azt akarja tőled, hogy te jó legyél, ezáltal kihívásokat küld neked. Kedvesen bánik veled, ha jól viselkedsz, Ezáltal érdemes jónak lenni.

Mit jelent az, hogy “jónak lenni” a felső fény szempontjából? Itt az emberek mindenfajta rendszereket fejlesztettek ki addig a pontig, hogy feláldozzák saját gyermekeiket, és hitetleneket pusztítsanak el vallásos háborúkban. Egójukból kiindulva, az emberek mindenfajta viszonyokat építettek fel a felső erővel.

Báál HaSzulam elmagyarázza a vallások eredetét “A Béke” című cikkében. Lényegében a vallások az emberek fejlődésére szolgáló rendszert jelentenek, őket spirituálisan fejlesztve. Az élvezet iránti vágy azon rétegei, melyek nem képesek a Teremtőre közvetlenül aspirálni, a vallások segítségével lépnek előre. Az emberek csak egy dolgot ismernek: Létezik egy felső erő, és mi a viszonyok egy bizonyos rendszerében vagyunk vele, ha én jó vagyok, akkor az kegyelmes, hogy ha én rossz vagyok, akkor az gonosz.

Akkor az egyetlen probléma ezen felső erő vágyának a meghatározása. Minden vallásnak megvan a saját nézete erről a dologról, és mindegyik magát tekinti a helyesnek. És itt találgató az egyetlen különbség a vallások között, hogyan imádjuk ezt a felső erőt, hogyan elégítsük ki annak vágyait, hogy mi kényelmesen élhessünk ebben a világban, és a túlvilágban. A vallások látszólag úgy viselkednek ez előtt a felső erő előtt, mint valami Úr, Király előtt: “Hogyan tudom Őt úgy kielégíteni, hogy Ő elégedett legyen velünk?”

Ennek megfelelően az embereket három csoportba oszthatjuk:

1. Teljesen szekuláris (nem vallásos) az állatokhoz hasonló attitűddel a valósághoz.

2. Vallásos, aki imádja a felső erőt, megpróbálván kitalálni hogyan elégítse azt ki.

3. A Kabbalista.

A Kabbalisták azt mondják, hogy ez a felső erő, a Teremtő, nincsen velünk személyes viszonyban. Minden az én átváltozásom mértékétől függ az egyszerű, állandó, megváltoztathatatlan, létező Fényben, ahogy az mondva lett, “Én nem változtattam meg HaVaYaH-mat (mindent kitöltő fényemet), a törvény meg lett adva, az megszeghetetlen”.

Mindez azt jelenti, hogy a Teremtőnek nincsen személyes viszonya velem, nincsenek számításai velem kapcsolatban, semmi! Én érzem úgy, mintha lenne. De én a számítógépről ugyanezt gondolom. Mondjuk azt, hogy tegnap a számítógépen dolgoztam, és nagyon mérges lettem rá, és képes lettem volna kalapáccsal összezúzni. Vajon mindaz a számítógép hibája volt? Hiszen az csak egy szerkentyű, mely fémből és műanyagból áll!

Azonban mivel én dolgozom vele, átadom neki, belé helyezem személyes tulajdonságaimat, viselkedését jónak vagy rossznak írom le, és mérges vagyok rá: “Nézd már megint mit csinált ez velem!” Hasonlóan képes vagyok mérges lenni az autómra, ha valami történik vele.

Ezek alapvető dolgok, melyek természetünkből fakadnak. Ez egyátalán nem vicces. Hitünk a természet erejében, hogy az minket kedvezően vagy gonoszul kezel, innen származik. Mit mondunk a kisgyereknek, amikor fejét az asztalba veri? “Üsd vissza!, az asztal bántott téged!” Hogyha az nem az asztal, hanem valami nagyobb, absztrakt, valami mindent magába foglaló, akkor másképpen beszélünk: “Viselkedj Vele helyesen, és akkor Ő is jót cselekszik veled”. Innen kezdődik a hit.

Mi még mindig nem értjük meg, hogy amennyiben nem vagyunk az igazság pontján, akkor semmivel nem dolgozunk. Egyszerűen a természet törvénye ellenében dolgozunk, mint “A törvény mely meg lett adva, és amely megszeghetetlen”. A Teremtő nem változik. Ezáltal lehetek jó, lehetek rossz, mindaz csak engem befolyásol. Én a Teremtőnek se jót, se rosszat nem okozok, hozzá sem érek.

Amikor én azt mondom, hogy Ő örül nekem, vagy hogy én Őt szomorúvá teszem, én vagyok az aki mindezt állítja. Én ezeket csak érzékeimen keresztül érzékelem. Ha mindez így van ki okozza azt hogy én megváltozzam? Az Egóm? Mindez azt jelenti, hogy mindezt én csak azzal a céllal teszem, hogy jól érezzem magamat. Semmi más nem kötelez engem! Vagy esetleg a környezetem, engem bűntetéssel kényszerítve, változásra késztetve?

Amennyiben ez a mi attitűdünk a teljes, tökéletes valósággal szemben, senki sem képes engem változásra késztetni. Mindez csakis az értelem feletti hitben lehetséges! Miért létezem ebben a törött, hamis valóságban? Én mindebből egy független attitűdöt akarok építeni ezen erő viszonylatában, mely erő, “a jó, mely csak jót cselekszik”, az egyetlen létező erő. Mit jelent ez a független attitűd? Mindez azt jelenti, hogy én ehhez a felső erőhöz mindenfajta önös cél, szándék nélkül viszonyulok, és az nem tud, nem ért vagy érzékel bármit is tőlem. Akkor mire alapozom a munkámat? “Ő a Földet a semmire függeszti”, mely a “Blima (rejtettség) tíz Szfirájának” van nevezve.

Fokozatosan én egy olyan valóságérzékeléshez jutok, hogy már semmilyen személyes számítást nem végzek, mint ahogy azt ma teszem. Én csak meg akarom tanulni ettől az erőtől annak tulajdonságát, hasonlóvá akarok válni Hozzá. Ez az én jutalmam. Nincs szükségem eredményekre, sem az erő, sem magam számára, én csak arra vágyok, hogy Hozzá hasonlóvá váljak, ahogy az mondva lett: “A parancsolat jutalma az, hogy megismerjük azt, aki a parancsolatot adta”.

Ezek nagyon mély és finom koncepciók, melyeket szinte lehetetlen elmagyarázni. Egy olyan személy, aki nem rendelkezik szívben található ponttal, soha nem kap benyomást ezáltal, és soha nem érti meg mi is rejtőzik itt. “Kinek az érdekében dolgozom akkor? Ha nem létezik más csak én, ki kapja meg a munkámat, és ennek megfelelően ki kezel engem másképpen, viszonyul hozzám különbözően, azaz én a fallal szemben dolgozom, egy vákuummal szemben. És akkor mit jelentenek azok a szavak, hogy “A könyv nyitva áll, és a kéz ír”, “magát és az egész világot érdemre ítéli?”

Mindezek a szavak arra hivatottak, hogy minket közelebb vigyenek ahhoz a gondolathoz, mely “értelem feletti hit”-nek van nevezve. Ott nincsenek olyan számítások, melyeket mi el tudunk képzelni. Nincs kihez fordulnunk. Csak azzal tudunk számításokat végezni, akinek van vágya, ereje és cselekedete. “Nincsen más Rajta kívül”, és “Jó aki csak Jót cselekszik” azt jelentik, hogy Ő nem cselekszik a túloldalról. Mi a magunk cselekedeteiről beszélünk, állapotok változásairól, reakciókról, de Ő semmivel nem rendelkezik. ha ez így van, akkor ez olyan, mintha Ő nem cselekedne. Ő úgy tűnik mintha nem létezne, amennyiben én nem változom. Ez az ahogy tűnik számunkra.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,708 seconds.