Szégyen nem változni emberré
Kérdés:
Amikor úja meglátom gyűlölt önzőségemet, hogyan ne essek kétségbe, és hogyan ne adjam meg magam, arra gondolva, hogy ennek soha nem lesz vége?
Válaszom:
A személynek keresztül kell mennie ilyen állapotokon. Minden egyes alkalommal, amikor elérünk egy új szintet, mi újra és újra keresztül megyünk hasonló állapotokon, és abszolút szükséges teljes kétségbeesésbe kerülni. De minderre csak azért van szükség, hogy tisztázzuk állapotunkat és gyorsan keresztül menjünk azokon. Minden egyes állapot magára építi az azt követőt.
A személynek el kell veszítenie hitét saját személyes erejében! És ugyanakkor el kell veszíteni hitét abban is hogy kap segítséget Felülről. A személynek keresztül kell mennie mindezen: minden egyes új szinten, a személy életét újta átéli, azaz átmegy az összes állapotokon.
A kulcs az, hogy felkészítsük a munka összes szükséges eszközeit, a tanulást, a terjesztésben való résztvételt, és a csoport életében való résztvételt. Amennyiben a személy az egész rendszert úgy állítja be, hogy az úgy működik mint egy felhúzott óra, akkor nem vall majd kudarcot. Egy olyan keretrendszert kell építenem, mely a lehető legsikeresebben tart meg engem.
Szégyent kell éreznem, amennyiben megtöröm ezt a keretet. A legerősebb eszköz a szégyen: otthon, a feleség és a gyerekek előtt. Hogyan lehet az, hogy nem megyek el a leckére, és nem veszek részt egy bozonyos projekt-ben? Engedjük, hogy büszkeségünk akadályozzon meg minket.
Amikor én egy zuhanást élek meg, akkor a legalacsonyabb, állati, vagy “Szamár” (Hamor-szamár héberül, a homer-anyag, vágy kifejezésből származik) szintre zuhanok. és fel kell készítenem magam számára azt a fajta védőrendszert, amely képes engem szégyenteljessé tenni, még a legalantasabb szinten is, ahol egyébként valószínűleg semmilyen szégyent nem éreznék, vagy nem törődnék semmivel sem. De nekem még ezen a szinten is szégyent kell éreznem.
A legerőteljesebb érzés, melyet a személy átélhet, a gyermekei előtt érzett szégyen. Ők tudják, hogy szüleik mindig megbocsátanak majd nekik, és elfogadják őket, bármilyenek is legyenek, és még a feleség is mindig megbocsát. De a gyerekek vonatkozásában, ők azok, akik leginlább képesek minket szégyenre késztetni – végül is ők a mi felsőbb szintünk.
Ezáltal olyan feltételeket kell felkészítenünk magunk számára, melyek megakadályoznak minket abban, hogy bármi is történjem, mi ne nagyjuk el ezt az utat, hogy ne legyek képes önzőségem egyetlen érvét sem elfogadni, bármilyen erővel is próbálkozik az…
