Dr. Michael Laitman

Az egyén és a közösség

Az egység nem egyenlőség, hanem kölcsönös egymásba foglaltság. Az oktatási módszer is ezen az elven alapul, mindenki egyedi ezért a gyerekek olyan párbeszédben fejlődnek, amely megadja a lehetőséget arra, hogy meg tanulják más gyermekek véleményét tiszteletben tartani, függetlenül attól, mennyi különböző vélemény bukkan fel.  

A módszernek köszönhetően, minden gyerek magába itat valamit a többiekből, magába olvaszt valamit a többiek létezéséből, és még egyedibb módon tud felnőni. Egy gyermek megkapja a többieket, és ebben nő fel, és fejleszti ki a saját minőségeit.  

Ez az, amit el akarunk érni az oktatási módszerünkkel. Az emberek egyesüljenek helyes módon,  így építsenek kapcsolatokat, kommunikáljanak egymással, és építsenek emberi társadalmat, amely a kölcsönös integráción alapul, mindenki egyért és egy mindenkiért. Ennek eredményeképpen, mindenki egyedisége még jobban kidomborodik.

Ezt úgy tesszük meg, hogy a gyerekek megbeszéléseit ez alapján mi irányítjuk és vezetjük de csak korlátozott módon, miközben mindenkinek van egy lehetősége kibeszélni ami benne van, megtapasztalni az ítélet és a védekezés,azaz az ügyész és a védő szerepét. Minden gyermekben egy emberi lény kifejlesztését támogatjuk, kizárólag a kölcsönös integráción keresztül.

Majd évről évre, a gyerekek közötti különbség elkezd megnőni. A különbség köztük szembe tűnő lesz minden pillanatban, de mit jelent ez? Névlegesen ez erőt ad a következő egység irányába. Ez a teljes lényeg, az egyénre gyakorolt nyomás nélkül építünk egy közösséget, amely nagyszerű személyiségeket tömörít. 

Ezáltal a kabbala módszere biztosítja a számunkra a teljes teremtés alkalmazását. Különben egyszerűen leromboljuk az egyént, egy gépalkatrésszé degradáljuk, amely egyébként igaz, de valójában tudatában van annak a nélkülözhetetlenségnek, amely a gép mozgásba hozatalában való szerepében rejlik.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,673 seconds.