Dr. Michael Laitman

Ki forgatja a teremtés kormánykerekét

Amennyiben a Teremtő Teremtő akar lenni, szüksége van a teremtményre. Ez a teremtett lény, mely függetlenül létezik a Teremtőtől, és leválasztottnak érzi magát Tőle, a Teremtőtől kap meg mindent, és Neki válaszol, és azt úgy tekintjük, mintha visszaadna Neki. Más szóval, ez a kettő egy bizonyos viszonyban van, bizonyos érzésekkel, gondolatokkal és interakcióval rendelkezik.

Szükség van kettőre! Ennélfogva szükséges egy a Teremtőtől leválasztott lény megteremtésére, azaz, hogy annak az élvezet iránti megszerzési vágy legyen az alaptermészete -az egyetlen dolog mely szükséges ahhoz, hogy ő teremtménnyé váljon. Azaz neki élőnek kell éreznie magát, létezőnek, és megszerzőnek. És akkor, azáltal hogy felhasználja megszerzés iránti vágyát, az képes ugyanolyanná válni mint az Adó, és képes reagálni a Teremtő szeretetére a megfelelő módon.

Ezáltal, az élvezet megszerzésére vonatkozó vágyon kívül, a teremtménynek szüksége van egy “kormánykerékre” is, annak érdekében, hogy beforgassa vágyát, és annak irányát a 1OO%-os saját maga iránti megszerzésről 1OO%-os a Teremtő érdekében történő megszerzésre váltsa. És a közöttük levő tér többi részében, különböző kombinációit találjuk ennek a két végletnek, egyik a Teremtő része, a másik az én részem.

Ez az ami meghatározza a teljes pirituális létra fokait. Én 1OO%-os magam iránti szándékkal kezdek, és fokozatosan átforgatom a “kormányt” 18O fokkal a Teremtő, vagy mások iránti 1OO%-os adakozássá. Igazából nem számít kinek, ki felé, mivel minden arról szól, hogyan használom fel magamat.

Az “Én” a vágyam, míg a “kormányzás” a szándékom, azaz kinek az érdekében végzem erőfeszítésemet. Ez az ami meghatározza állapotomat. és most az egyetlen kérdés az, hogy a kör melyik pontján vagyok éppen. Mi a zéró (O) ponttól indulunk, és a végső korrekcióval (Gmar Tikkun) fejezzük be útunkat, mely az abszolút adakozás és szeretet állapota.

Tehát a teremtés alaptervének megfelelően, hogy “Ő boldogságot adjon a teremtményeknek”, a Teremtő megteremti a szükséges vágyat. Emellett Ő megadja a teremtményeknek azokat a feltételeket, melyek megengedik annak, hogy kontrollálja a vágyat, és magát abba az irányba forgassa, melyet maga választ – amennyiben én a magasabb lépcsőfokora akarok “vezetni”, a 125 fokú spirituális létrán, azan világ zéró (O) pontjától a végtelen világig. Ez az ahogy a teremtés alapterve működik.

Annak érdekében, hogy mi folyamatosan “vezessünk”, látnom kell az útat magam előtt. Tudnom kell, hogy mi szükséges ahhoz hogy vezessek, és hogyan kapjak “hajtóerőt”. Tudnom kell hogyan kezeljem a kormányt, hogyan váltsak irányt, hogyan óvakodjak a veszélyektől ezen az úton. Tisztáznom kell magam számára mindezeket a kritériumokat, és le kell ellenőrizzem, hogy követem azokat vagy sem, hogy vajon képes vagyok-e azokat megváltoztatni és irányítani.

És akkor fokozatosan elkezdem látni mindezekben az “úti viszonyokban”, hogy egyre inkább elveszítem saját magam képét. Csak akkor vagyok képes tovább vezetni, amennyiben hajlandó vagyok arra, hogy egy új forma öltözzön belém minden egyes alkalommal, egy olyan forma, mely egyre közelebbi és hasonló a Teremtőhöz. Útszakaszról útszakaszra, pontról a pontra ezen az úton, amikor újabb távot tettem meg, és egy kicsit még tovább haladtam, én belsőleg átváltozom, és a Teremtő képmása belém öltözik egyre inkább. Ez azt jelenti, hogy én “vezetek” és egyre közelebb kerülök Hozzá.

Ennek eredményeképpen nekünk élvezet iránti vágyunkat készenlétbe kell helyezzük ilyen átváltozásokra, hogy magunkra vegyük a felső formákat. Mindez a megszerzés iránti vágy megszorítását jelenti, és önző szándékunk lenullázását, ameddig az el nem kezdi felvenni az adakozás formáját, a Teremtő formáit, Őhozzá egyre közelebb kerülve.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,709 seconds.