A Fény és a Kli (edény) határán
Kérdés:
Baal HaSulam azt írja az “Előszó a Kabbala Bölcseletéhez” című írásában, hogy a megszerzés iránti vágy, összes variációjában, megjelenési formájában már kezdetben benne volt foglaltatva a Teremtés Alapgondolatában. Mit jelent mindez?
Válaszom:
Ez azt jelenti, hogy semmi új nem létezik a világban. Mi egyszerűen felfedjük, felfedezzük azt ami már létezik. Az összes forma már kezdetben benne van foglaltatva a vágyon belül, az összes Fények már jelen vannak az Edényben.
Akkor mi az újdonság itt? Ami megszületik közöttük, az az Ember. Ő jelenik meg a határon, arra sóvárogva, hogy létrehozza a megfelelő kapcsolatot a Fények és edények között.
De mindaddig neki arra van szüksége, hogy azok különbözőek, rejtettek legyenek. Ő azokat majd magához kapcsolja minden egyes szinten, egy kis vágy követve egy kis Fénnyel, majd újra és újra. Pontosan az ember az, aki meghatározza azok egyesülésének formáját, hogy azok egysége az adakozást szolgálja.
Én magamhoz veszem a vágyat (amekkora mértékben lehetséges) és a Fényt (amennyi szükséges a korrekcióhoz) és erőfeszítéseimen keresztül én létrehozok egy viszonyt közöttük, mely biztosítja a megszerzést az adakozás érdekében. Ez az a forma, mely az Ember formájává válik, edényből és Fényből állva, mely a két eredet: “létezés a létezésből”, és “létezés a semmiből”. Ez az ahogy az ember megformálja magát.
Ebből az következik, hogy a Fények és az edények egy hatalmas variációja van benne foglaltatva az eredeti tervben. Azonban azok korrigált kapcsolatok, mely az Ember formáját képezik, nincsenek előre meghatározva. Minden egyes alkalommal nekünk kell meghatároznunk ezt a helyes formát, és követelnünk kell annak megvalósulását.
