Itt a tanuló dolga, hogy kialakítson egy ragaszkodást a tanárhoz. Az biztos hogy nem imádni és tisztelni kell: csak elfogadni a szempontját. Ez teljesen eltérő és ez vezet az adó-teremtő lelkiséghez.(Spiritualitáshoz)
Persze van ebben veszély, hiszen gyakran azt hisszük, hogy követjük a mestert, de tovább is csak az egót követjük. Tehát egy belső leltár kell : mi a mi véleményünk s mi a tanáré és hogyan lehet a kettőt összehasonlítani, értékelni?
Tehát elemezzük a tetteinket és nem értünk egyet saját magunkkal. És amikor valamiben világosan eltér a véleményünk a tanárétól, akkor ezt örömmel megragadjuk és csak-azértis őt követjük az életünkben. Ezt nevezem úgy, hogy a tanár véleményének elfogadása.
Ha nem volt semmi, amiben a saját véleményünk eltért volna és amit el kellett fojtanunk ezért, akkor nem volt még igazi döntésünk. Éppen azt kell másképp tenni, amiben eltér a véleményünk a mesterétől!
Ha nincs ez a két ellentétes verzió, tehát hogy valamit így akarok tenni, de erőltetni kell az ellenkezőjét, akkor nem jutottunk el a magasabb hithez, ami az észre áll rá. Csak ha biztosan tudjuk, hogy mit akarna a Mester tenni egy helyzetben, de mégis az ellenkezőjét tenni vágyunk: ekkor jelenik meg a szabad döntés lehetősége, a hitben, ami az észre áll rá..
Az a helyzet, hogy az adó-teremtővel való alaki azonosságra akkor jutunk el, ha felismerjük, mennyire ellentétesek vagyunk vele. Csak az ellentétéből lehet felismerni ezt a formát. Az a helyzet, hogy ez az alak-azonosság (forma-ekvivalencia) ez mindig az általam evidensen észlelt forma és viselkedés ellentéte. Mintha egyszerre ragaszkodnék a véleményemhez és közben fölé emelkednék. Saját önzésemnek állok ellent és az új alteregómat próbálgatom (ahol a közös gyógyulni vágyó csoportbeli társak érdeke diktál).
Tehát ezen nem lehet változtatni: ez a természet törvénye. A felső szint és az alsó a maga szintjén marad. A felsőbb szintre emelkedni csak úgy lehet, ha olyan hittel fogadom el, ami az észre áll rá, azt fentről kitakarja. És akkor úgy érezzük, aki ezt teszi, az fura dolgot tesz és nem is érthető ez. De számít az a lelkiségi haladásban, hogy tényleg értjük is?
Ezért nincs más módunk a következő lelki szint elérésére, csak ha a mestert követjük, mert őt helyezte felénk az Adás-teremtő. És itt nincs kompromisszum vagy “művészbejárat”.
[43942]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 5/25/11, Shamati #25
