Dr. Michael Laitman

Az adakozásnak a hatalmas ideális ereje

Kérdés:

Mit jelent az, hogy hit, amelyről a Kabbala Tudománya beszél?

Válasz:

A “hit”, az a Haszadim fénye, Kegyelem fénye, az adakozás ereje, Bina, azaz a Teremtőnek a tulajdonsága, a természet. Ha ez a tulajdonsága  a hitnek benned lakozik, a te megszerzés iránti vágyadban, akkor te érted mi az adakozás.

Te el kell kezdjed érezni Őt, megízleljed Őt, tehát egy jelt hagy benned, és abból fogod megismerni, hogy mi ez. A megszerzés iránti vágyan belül,  amikor az  adakozás tulajdonsága ott lakozik, ez ellentétet jelent? Nem, mert a szándek az adakozás érdekéken, az a megszerzés iránti vágyan belül lakozik. A megszerzés iránti vágy fel akarja használni magát az adakozás érdekében.

Ez a tulajdonság az egoista megszerzés iránti  vágyban van, hogy ez érzi a többieket mint saját magát. De ez nem jelent valódi adakozást. Mint az anya, aki adakozik a gyermekének, ő nem a gyermekének adakozik, mivel a  gyermeke a testének egy része. Ez olyan mintha ő része lenne, azaz ő saját magának adakozik. Az anya jobban aggódik gyermekéért mint saját magáért, mivel hogy érzi a gyermekét, mint egy fontos részt saját magából.

Mondhatjuk, hogy az anya adakozik a gyermekének, mint valakinek aki rajta kivül van, de ez nem tekinthető úgy mint aki spirituális szinten van, és aki csak azért cselekszik, hogy adakozzon. Ez szimplan természetes ösztön. Mikor a kapás vágya elkezdi érezni a szándekát az adakozásra, a felső fény elérkezik hozzá, mint egy különös erő. És mi csak mondjuk, hogy az erő  valahonnan kintről jön, de egy bizonyos erő ébred fel a vágyan belül, amely adakozni akar a többiek számára, másoknak.

A “másik”, az azt jelenti, hogy a személy visszataszitást érzez a másik irányában, távolságot. Őt nem érzem magaménak, a másik az rajtam kivül van, nem érzem sajátoménak. És mindennek ellenére, hogy én ezt igy érzem, hirtelen egy akarat ébred fel bennem, lehetőség, a sovárgás az adakozásra a másik iránt, hogy  kielegitsem őt. Én  úgy akarok viselkedni vele mint saját magammal, és világos, hogy én nem keresek semmi hasznot magamnak cserébe.

Ha én azt várom, hogy én mindazért élvezetet kapjak, akkor ez azt jelenti, hogy én önző módon cselekszem. Mivel az adakozás képes nekem hasznot adni, hanem forditva, mindaz szenvedést hoz nekem, hogyha ha én valamit átadok valakinek, én nekem magamtól kell hogy elvegyek, akkor mi késztet engem arra, hogy adjak neki?

Egy különleges erő érkezik, amelyet úgy hivunk a Reformáló Fény. Én elkezdem érezni, hogy a személy idegen nekem, és én szeretnék kapni tőle, hogy elvegyem tőle ami az enyém. Ehelyett én egy plusz erőt kapok, amely megadja nekem a lehetőséget, hogy adjak neki, amelyből semmi azonnali közvetlen élvezetet és hasznot nem kapok.

Ha én kaptam volna azonnali közvetlen élvezetet az adakozásból,akkor ez őnzőségnek tekinthető. Az én természetem nem érzi őt, hogy az én részem és nem érzek élvezetet, hogy adok neki. Hanem ellentétesen, én legyőzöm a saját vágyamat, hogy nem kap élvezetet, még jóval üressebb mint azelőtt, és én átadom magamból az összes erőfeszitésemet és megtöltésemet neki.

Ha megkérdeznek: Miért teszed te mindezt? Nem tudom ezt megválaszolni az én önző vágyamon belül, hogy nem kap megtöltést. Egy más válasz létezik, hogy én ebben érzem a Teremtő nagyságát, fontosságát, és végrehajtom a Teremtő akaratát, ezért teszem én ezt meg, hogy Ő a felső, a fontos, ez a magasztos ideál.

bs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,137 seconds.