Dr. Michael Laitman

Boldogságot az adás hoz

Dr. Michael LaitmanKérdés: Igaz, hogy az adás mindig örömmel jár együtt?

Válasz: Igen, ha a nálunk nagyobb erőhöz ragaszkodunk, az adóerőhöz, akkor ez a ragaszkodás örömöt okoz, hiszen a tökéleteshez kapcsolódunk. Ez nem szimpla jóhangulat, hanem összetett érzés: valahova-tartozás, időtlenség és tökéletesség érzései, s ennek a megérintése már ezt hozza.

Ez az érzés akkor tapasztalható, ha valaki kapcsolódik ehhez az egónál Nagyobb fokozathoz, ami a tanár, a csoport és benne a teremtő-Adó. Minél fontosabbnak tudjuk tartani ezt, annál jobban érezzük a teljességet ezekkel együtt. Felmerül a kérdés: mire használom ezt az érzést? Egyszerűen csak magamat akarom lenyugtatni egy kellemes érzéssel? Vagy arra használom ezt a lépést, hogy továbbadjam másoknak?

Tehát fontos, hogy ezt a társulást a tanár-csoport-könyvek” hármassal ne csak a magunk kielégítésre használjuk, hanem azért, hogy együtt létrehozzuik a Kli-t (Hordozót) az adás-fénynek, vagyis létrehozzuk azt, amit “hitnek” is hívnak. Ha csak önző örömre törünk, akkor ez egy tisztátalan vágy, azaz Klipa, ami szeretne a szentséghez(önzetlenséghez) kapcsolódni, mert onnan szívja le a megvilágítás Fényét.

Azonban ezeken a tisztátalan (önző) állapotokon is át kell haladnunk, s éreznünk is kell az út során, pont azért, hogy föléjük emelkedjünk. Végül el kell jutnom oda, hogy érezzem, nincs más Rajta kívül, egyetlen forrás van, az adás-Teremtő.  Ami azt jelenti, hogy a Teremtő “jó és jótevő”. A teljes világomat, minden vágyamat, szívvel-lélekkel  Ő tölti ki.Itt aztán éreznem kell, hogy az Adás-teremtő uralma alatt vagyok, ő tölt ki engem. Nem kell hagynom, hogy az önző vágyak (a Klipa, a Héj) kínozzon engem.

Vannak emberek, akik örömöt találnak az ilyen ön-kritikában, ön-leckéztetésben. Vagy már annyira hozzászoktak, hogy képtelenek ebből az állapotból kilépni. De ez egy nagyon rossz állapot és nem vezet haladásra.

Azt hisszük, hogy a szenvedés előrevisz és egyszer majd megszűnik. De ez sosem történik meg. A haladás akkor jön, ha a szolgálatban, a jótettekben (ami a felső Lépcső, a Hit) törekszünk az örömre, a boldogságra, a jóságra. Ezt nevezzük a Felsőbe vetett hitnek, amikor érezzük, hogy ehhez a felsőhöz tartozunk, a teljességhez.

Tegyük hát fel magunknak a kérdést: azért akarunk ragaszkodni a felső adó-Erőhöz, hogy kapjunk belőle magunknak,  vagy ahhoz keresünk inspirációt, hogy eljussunk az adás késztetésére, ami tartós örömmel jár?

[44248]
From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 5/29/2011Shamati #40

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

64 queries in 0,732 seconds.