Dr. Michael Laitman

Az egoizmus, a Malchut korona nélkül

A Teremtő megteremtette a teremtményt, hogy jóságot adakozhasson számára, mivel ez a természete. Az Ő teljességének ereje, az adakozás tulajdonságából ered és ugyanazt a teljességet, ugyanazt az adakozást akarja átadni nekünk.

De hogy elhozzon minket az adakozáshoz, nekünk akarni kell, érezni kell, azon belül a hiányt . Hogyan képes az ember érezni a szükséget, ami nincsen benne,  hogy valami olyasmi akarjon lenni, ami én nem ő. A szakadék a kettő között az, amit úgy nevezünk “a szűkség”. Ha ez a szűkség nem a Teremtő oldaláról jelenik meg, hanem magától a teremtménytől, ezt nevezzük sóvárgásnak.

Azért hogy elérjük a sóvárgást, azaz a saját vágyunkat, erőfeszítést követel. Ha mi sóvárgunk azért, hogy megszerezzünk valamit, ami már az kezdettől fogva érthető, ezt az elérést tekintjük “erőfeszítésnek az értelmen belül”. De ha mi olyan erőfeszítést teszünk, ami nem érthető a számunkra, és nem érezzük, mi a haszna, akkor azt úgy tekintjük ” erőfeszítés az értelem felett”, az intellektus felett. A mi munkánk abból áll, hogy ezt a hiányosságot elhozzuk ahhoz az állapothoz, amelyet el kell, hogy érjünk.

Azért hogy meg tudjuk építeni magunkban ezt a hiányt, összezavarnak minket. Azt az érzést adják nekünk, hogy mi kitöltéshez akarunk jutni. Valójában a forma azonosságához kell eljutnunk, ez egy ellentétes állapot, ez egy más cél. Mi hiány érzünk arra, hogy kitöltsük magunkat, és megpróbáljuk azt elérni a kövületi, növényi, élő és állati szinteken, hogy ezt a kitöltést állandóan beteljesítsük. De a valódi beteljesülés, ami elérkezik hozzánk, az a beszélő szintnek az edénye. És akkor a beteljesülés már nem az által történik, hogy mi kitöltjük ezt az edényt, hanem az edény megtelik a forma azonosságával, azáltal hogy hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

Ezt hívjuk úgy, hogy a Fény, a beteljesülés. Amekkora mértékben én olyanná válok, mint Ő, abban a mértékben kapom meg ezt a beteljesülést. Ez nem valami kis megvilágítás, hanem a teljes NáRáNHáJ Fénye.

Ez rajtunk múlik, keresnünk kell ezt a beteljesülést, az edényt számára, hogy felfedezzük a rendszert, amivel közelebb kerülünk ehhez, ahelyett hogy kitöltsem a saját állatomat mindenfajta dolgokban a szükségleteken túl, és hogy arra vágyakozzak, hogy az Ádámomat töltsem ki, az embert az adakozásban, abban hogy hasonlóvá válok a Teremtőhöz.

Tulajdonképpen mi a gonosz vágyunk ereje által haladunk előre, mert a természet megköveteli tőlünk, hogy folyamatosan keressük az önző vágy beteljesítését. A csapások, a csalódások, és a negatív irányításon keresztül –a helyes irányban érünk, és így haladunk előre.

Ezért a Szitra Akrát úgy is nevezzük, hogy a ” Malchut korona nélkül”,  , mivel ő nem azon sóvárog, hogy megkapja a koronát, hanem hogy beteljesítse saját magát. Ez összezavarja az embert, megnöveli az egoista vágyait, és érzi a tehetetlenség érzését. Fokozatosan ez az érzés kezd növekedni bennünk, és uralja az értelmet és a vágyat is.

Végül is az ember látja, hogy a vágya növekszik és az értelme is növekszik, mivel egy jó ideig nem kapta meg a vágyott dolgot, és most látja, hogy ez nem a helyes út, mivel nekünk egy másik úton kell haladnunk. Ezáltal, hogy az itt megjelenő erőnek megfelel en, az általa nyújtott segítség ellenében elkezd kerülni közelebb a Teremtő céljához.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,715 seconds.