A gyűlöletes sakkjátszma a kígyó ellen
Hogy biztosítva legyen a számunkra a Teremtővel való azonossá válás lehetősége, és az Ő szintjére való felemelkedés, egy hatalmas akadály lett közénk teremtve, amelyet élvezni akarásnak nevezünk, más néven egónak. Ennek sok arca lehet, büszkeség, vágy, irigység, ambíció, miközben a feladatunk felismerni, hogyan segít ez az előrehaladásban, mindenféle akadályokon át.
Végül is, amikor a gonosz feltárul, azonnal visszautasítjuk azt. Azonban egyszerűen meg kell tapasztalnunk a gyűlölet érzését, miközben használjuk, egyszerűen gyűlölnünk kell, anélkül, hogy eltörölnénk.
Ez a kísértő minőség itt van az orrunk előtt, rajta keresztül látjuk az egész világot, mindig a látszólag, a számunkra legnagyobb nyereséghez vezető módon, ahol a „számunkra,” az egoisztikus vágyunkat jelenti, amely uralkodik felettünk, mint ideiglenes uralkodó. Még is kiderül, hogy ez a minőség, amely csak a mi jólétünkre és nyereségünkre ösztönöz minket, pontosan azért lett megteremtve, hogy okosabbak legyünk általa. Mint egy tekergő kígyó próbál meg minket megkísérteni minket, a saját előnyeinkre irányítani minket, felmutatva különböző utakat, melyeket mind a saját előnyünkre használhatunk fel.
Nekünk magunkra kell vonnunk a Reformáló Fényt, a csoport és a tanulás segítségével, hogy a ránk tekeredő kígyó ölelésében megláthassuk, milyen módon tanulhatjuk el a bölcsességet tőle. Meg akar minket kísérteni és buktatni, de ugyanakkor ezt szándékosan teszi, mivel a kísértése végén, és közben is, felbukkan egy pont, ahol kiszabadulhatunk az üleléséből, és megragadhatjuk a farkánál fogva. Ezen a módon nyerhetünk, mindent valóban a saját előnyünkre fordíthatunk.
Akkor többé nem aktiválódunk ennek a kígyónak az előnyére, hanem felfedezzük, hogy ez a kísértő mennyire elkerülhetetlen volt, a bölcsesség megtanításához. Ez a mi munkánk.
Ezért, egyfelől, „a kísértő elvakítja a bölcset,” másfelől viszont az említett vakság nélkül, amit megtapasztalunk, és amelyen át elérhetjük a Teremtő bölcsességét, aki elbújik a kígyó mögé, egyszerűen nem tudunk előre haladni. Pontosan a két ellentét kontrasztján át tanuljuk meg ezt a ravaszságot – a kifordított hazugságot, és a kifordított igazságot. Ezen a módon, korrigáljuk a törést, és megszerezzük a korrigált, spirituális edényt, vágyat.
Ez a korrigált edény tartalmazza, a teljes, törött vágyat, és minden ellenállást, együtt, az összes kísértéssel, amelyet az egoizmusunk megkapott, és amely ilyen módon játszott velünk. Azonban kijátszottuk őt a végén, és elértük a korrekciót.
Az élvezet, a teljességében tárul fel, ezerféle módon. Mintha megfejtettünk volna, egy titkos lépést, egy bonyolult sakkpartiban, és ezen a módon játszanánk tovább. Minél kifinomultabb az ellenfél játéka, amiben ravaszkodik, tőrbe csal, megzavar minket, annál mélyebbre hatol az elmébe a teremtés terve, amely a játékon belül tárul fel. Ezért, szeretjük ezt a kísértőt, mivel a segítségével, hatalmas bölcsességet szerezhetünk meg.
KN
