Nincs kölcsönös garancia – nincs túró sem
Minden, amire szükségünk van, csak annyi, hogy a vágyunkkal a Felsőhöz forduljunk, imát (MAN) emeljünk fel. De ez kérés, a kölcsönös garanciában kell, hogy legyen és nem az, hogy: “Adj nekem lakást és a túrót,” ahogy az Izraelben felbukkant. Egyébként, nem lehet felemelni a kérést, és irányítani bizonyos mértékben. Én nem tudok olyan módon kérni, hogy “Adj fizetésemelést.” Ez nem fog segíteni.
Tehát, először is mi kell, hogy tanuljunk a kölcsönös garanciát. Mindenkinek tudnia kell, hogy csak ha összekapcsolódunk, akkor sikerülhet. Ez az elem benne kell, hogy legyen minden kérésben. Minden probléma, még a testiségben is, kell, hogy tartalmazza a kölcsönös garanciát. Szeretnék egy lakást, mert nincsen? – Oké, te megkapod a garancia ellenében. Szeretnék minden élethez szükséges dolgot – egészség, nyaralás, panzió, ingyenes óvodák – mindent megkapok, de csak azzal a feltétellel ha én letisztázom a fizikai követelményeket a garancia befedésével, azaz csak a köztünk levő összekapcsolódással lehet megkapni őket.
Mert a kapcsolat az, amit most a természet felfedez nekünk, megmutatja, hogy össze van kapcsolva minden, globálisan és integráltan. Nincs mit tenni, mi is össze kell, hogy kapcsolódjunk. Ellenkező esetben nem kapunk meg azokat a dolgot, amelyeket kérünk. Mi ki tudjuk elégíteni az igényeinket, de csak azzal a feltétellel, ha egyenlők vagyunk mindabban, ami történik ma az emberi társadalomban, azaz ha helyesen kapcsolódunk össze.
Legalább ebbe az irányban kell, hogy haladjunk, még akkor is, ha még nem sikerült összekapcsolódnunk. Ne gondoljuk, hogy senki sem akar hallani erről. Az emberek szeretnének róla hallani. Még ha nem is hallják ma, holnap elkezdenek beszélni ugyanerről. Ez így működik, ennél nem kell több. Ha egy ember fejében megjelenik egy kis gondolat a kölcsönös garanciáról, ez elég.
Az összes kölcsönös aggodalom a végén a kérések tárgyává adódik össze: lakás, élelmiszer, egészség, biztonság. A többi nem olyan fontos, az ember számára a lényeg, hogy hol lakjon, mit egyen, legyen fizikai egészség és biztonság. Ez az, ami aggasztja az embereket. És ha mi letisztázzuk ezeket az igényeket a garancia fedele alatt, egy kis megértést, és kevés érzést, hogy csak együtt tudjuk megoldani ezeket a problémákat – ez már elég.
Mindenki megérti, hogy a kapcsolatot érdemes létrehozni, sőt fizikai szempontok szerint a józanésszel is felfogjuk. ha csatlakozunk, és segítjük egymást, szegény és gazdag egyaránt, létrejön egy olyan légkör az emberek között, hogy maguktól akarnak mindent megosztani, létrehozni egy társadalmi igazságosságot. Azon kívül, ez a mi tudatunk fölött fog működni, olyan helyeken ahol nem látunk semmi más reális megoldást. Ezért nincs más választásunk, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat csak a kölcsönös felelősség útján, racionális módon és minden racionális logika felett.
Ha elmagyarázzuk ezt mindenkinek, és mindenki összeteszi minden reményét, minden ambícióját, a kölcsönös garancia a megvalósítására – ez lesz az igazi imádság. Én a túróra gondolok, de a kölcsönös garanciával együtt, gondolok a lakásra, a biztonságra – és összekötöm mindezt a garanciában, az általános kapcsolatban. Akkor az én imám felemelkedik és elér a Felsőhöz.
Ellenkező esetben nem jön létre ez. Vajon a Teremtő hallja az imádságomat, ha csak a lakásért vagy a túróért imádkozom? Ő maga vesz e minden, azért hogy mindezeket a kéréseimet, tegyem a kölcsönös garancia alapjává. Akkor lesz igazi imádság. Én akarom a túrót a gyomromért, és ezen kívül, én kölcsönös garanciát akarok a lelkemért. Ez már Bina tulajdonsága. Tehát a Bina és a Malchut összekapcsolódnak a legalacsonyabb szinten. Az egyik vágy jön a gyomortól és a másik a szívtől: túró + kölcsönös garancia. Az egyik nem lehet a másik nélkül.
Ezután emelünk egy valódi imát, akkor ez a kérelem elfogadott felülről. Vagy kiabálhat valaki a Teremtőhöz: “Nekem kell túró!”, és csak akkor fog válaszolni: “Tudom, én vettem el tőled”.
BS
