Dr. Michael Laitman

A fejlődés motorjának hajtóanyaga

Baal HaSulam, “Egyetlen parancsolat”: Két rész van a Tórában, az egyik, amelyik az ember és az Isten kapcsolatával foglalkozik, míg a másik az emberek közötti kapcsolattal foglalkozik. Én mindenkinek felhívom a figyelmét arra, legyen az bármilyen mértékben olyan kérdés, amely az ember és ember közötti viszonnyal kapcsolatos, a személy ez által az ember és az Isten közötti viszonyt is tanulmányozza.

A történelem során a természet, a Teremtő irányítása alatt fejlődtünk, az információs géneket, az Ő programja csepegtette belénk. Ösztönösen fejlődünk, különböző kényszerek diktálta eszközök által, amelyek megjelennek bennünk. Ma azonban ez a fázis a végére ért.

Ez mindenkinek a saját életében zajlik le. Ma azonban globálisan is ez történik, és mint egy integrált, globális válság manifesztálódik ez az egész. Nem tudjuk, hogyan menedzseljük az életünket. Hirtelen, az egész emberiség felfedezi, hogy elvesztettük az ellenőrzést a felett, ami történik. Felfoghatatlan folyamatok történnek a világban, és többé nem a mi kezünkben van a gyeplő.

A múltban, mindig tudtunk tenni valamit, a helyzet áthidalása érdekében, de ma ez nem így van. Fokozatosan átlátjuk, hogy nem tudjuk, hogyan lendüljünk túl azon a helyzeten, hogy valaki mond valamit, a másik pedig nem érti. Nem érünk el semmilyen közös megértéshez, bár látjuk, hogy a közös egyetértés nélkül, még ha az csak minimális is, nem tudjuk túlélni a helyzetet.

A szakasz az életünkben, amikor a fejlődést a természet irányította, minden magától értetődő volt, amikor azt tettük, amit az érzéseink diktáltak, ezáltal engedelmeskedtünk a belső sürgetéseknek, véget ért. Az információs gének természetesen megjelennek bennünk, de mi nem tudjuk, mit tegyünk velük, és nem tudjuk, hogyan azonosítsuk a külső rendszert, amiben élünk. A világ, egy zavarodott hely lett.

Ezért van a módszer, amely elmagyarázza, mit kell tenni, ezekben az új feltételekben, mit kell tennünk magunkkal, úgy, ahogy az ma is feltárul. Azonban még nem érezzük mennyire élettel teli a tanítás, melyet Tórának nevezünk.

A múltban, a fejlődéshez egy belső erőt használtunk, amely folyamatosan működött bennünk, és ismeretlen, tudattalan módon. A szabad akarat hiányában, közülünk senki nem tudta ezt maga végrehajtani. Egyszerű bábok voltunk a madzagon.

Most, ez a belső manipuláció fokozatosan megszűnik. A belső szoftverünk, mintha lefagyott volna, és nem működne többé. Mit akarnak a természet erői tőlünk? Miért hagyták abba a működésüket azon a módon, amit ismertünk? Miért álltak le, és hagyták abba a fejlesztésünket?

A természet erői a tudatos részvételünket akarják a fejlődésünkben innentől. Ez az a fázis, ami feltárult a számunkra.

De honnan tudjuk, hogy hogyan kell helyes módon részt vennünk a saját fejlődésünkben? Végül is ennek a ismerete nélkül, nem fogjuk megtalálni a hidat az új valóságba, és ennek eredményeképpen csapásokat kell elszenvednünk. Most nekünk kell beteljesíteni azt, amit eddig a Természet tett meg.

Ezért a kabbala módszere az, amely megmutatja nekünk az utat, amely most tárul fel a számunkra. Ez pontosan azt mutatja meg a számunkra, hogy kell működni annak érdekében, hogy belül beteljesítsük a Természet parancsait, amelyeket ezt megelőzően használt a fejlesztésünkre. Kaphatunk egy impulzust, erre, a másokkal való egyesülés által. Pontosan ebből az okból kifolyólag kell keresnünk a kapcsolatot másokkal – annak érdekében, hogy megtaláljuk a hiányát és ezen keresztül a sürgetését a korrekciónak, és ez által kell befoglaltatni magunkat a programba.

Olyan ez, mintha fát hajítanánk a tűzre, és hajtóanyagot adnánk a fejlődésünkhöz – és ez által haladnánk előre. A hajtóanyag egyaránt lehet negatív vagy pozitív. Egy kemencében, a lángoló fa forrósága mellett, kell oxigén, és egy hideg levegőt szállító „csatorna” is. Nekünk is két oldala kell, hogy legyen az érmének, egyfelől, hiány, zavarodottság, és sötétség, másfelől a Fény, a kapcsolat egymás között, és a kölcsönösség igénye.

Fel kell fedeznünk mindezt, annak érdekében, hogy a fejlődésünkhöz szükséges új komponenseket. Ha ezeket hozzáadjuk, akkor a fejlődés ereje megváltoztatja a helyzetünket, és az evolúciónk folytatódik. Ha azonban nem találjuk meg a hiányt, a célt, a zavarodottságot, és a helyes törekvéseket, akkor a „fejlődés kereke” nem fog forogni.

Eddig, amikor még a részvételünk nem volt szükségszerű, az információs gének automatikusan forgatták a kereket, kezdve a lelkek törésétől, a kövületi, növényi, és állati szinteken. Hozzá kell adnunk a vágyunkat a törött Reshimotokhoz ,hogy helyes módon valósuljanak azok meg.

A megvalósulás mindig két részből áll, az edény kiépítéséből, és a kitöltéséből. Az edény kiépítése, ahogy azt Baal HaSulam mondja, valakinek, a Teremtőhöz való hozzáállásával van kapcsolatban. Ez az, amivel foglalkoznunk kell. Természetesen, először az edényről kell gondoskodnunk, és csak aztán kell a kitöltésével foglalkoznunk.

Ezért mondjuk azt, hogy a teremtett lényekre irányuló szeretet, elhozza a Teremtő szeretetét. Először, a közöttünk levő helyes kapcsolattal kell törődnünk. Akkor, a kölcsönös adakozás minősége biztosan megjelenik ebben a kapcsolatban, azaz a Felső Erő, amit Teremtőnek nevezünk, feltárul.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,745 seconds.