A világ legszőrnyűbb egoistájának bűnbánata
Kérdés
Hogyan győződhetek meg arról, hogy az utasításoknak és az eredeti forrásoknak megfelelő módon haladok, és nem a saját egoizmusom irányítása alatt?
Válasz
Erre van a zsidó naptári év Elul hónapja, az év utolsó hónapja. A világ öt nappal az ember teremtése előtt lett létrehozva, és az ember teremésének napja az új év első napja. Az ezt megelőző öt nap, az emberi szintet megelőző öt fázis szimbolizálja. Az embernek ellenőrzése alatt kell tartania a világát, azaz a környezetét.
Végül is, az ember a környezetéhez viszonyítja az életét, ehhez méri önmagát. A környezet és ő, együtt élnek. Így, mielőtt valaki megszületne, mint ember, meg kell bizonyosodnia, hogy a milyen környezet veszi körül. Ennek megfelelően, képes lesz látni, hogy milyen személyiség is valójában.
Milyen környezetet választ valaki? Más szóval, mit akar az életétől, az egész világtól, a csoporttól, a könyvektől, és mit hall meg, a tanárától? Mindenkinek meg kell ezt vizsgálnia, hogyan viszonyul mindehhez, és mit akar elérni ezeken keresztül.
Ez nem egyszerű. Mindenki nagyon nehéz számításokkal szembesül. A közösség véleménye, amelyhez tartozunk, hatalmas befolyással van ránk, állandóan kényszerítve bennünket a kérdésekkel való szembesülésre, hogy kik vagyunk, és kik a többiek? Millió és milliárd ember közül, én csak egy porszem vagyok. Nem könnyű az úton maradni, ha ha az egy személyes út, és nem egy közösen elfogadott útja a tömegeknek.
Az embernek tisztáznia kell a zavarodottságot ezen a téren. Milyen feltételek mentén tudom ezt az utat felmérni? Nem értékelhetem a hétköznapi emberek standardjai szerint ezt. Senkinek nem kell elhinnie semmit, csak azért, mert a környezete sugall valamit, mindent analizálni kell és kiértékelni. Végrehajtva ezt az elemzést kell kiépíteni a saját viszonyulását a környezet, a tanár, a könyvek, és a Teremtő irányába. Ezt nevezzük a az Elul hónap bűnbánatának.
Ez egy nagyon finom pontosítások, osztályzások és egyre kifinomultabbá válnak, az idő előre haladtával. Mintha ezek az ürességben függenének, nem megtámasztva a biztos alapokkal, hanem csak az értelem feletti hitre támaszkodnának. Mindez ezért van így, mert mindent az egónk tart kontrol alatt, a személynek először ettől kell leszeparálódnia, és kiépíteni egy spirituális viszonyulást az ego adta számítások felett. Egoizmus nélkül, anélkül, hogy ezen belül értékeljünk mindent, az ember nem is tudja kiértékelni magát. Ezért kell üdvözölni minden egoisztikus gondolatot és vágyat, ami felbukkan bennünk, mint például a féltékenység, a gyűlölet, a vágy, az irigység és az arrogancia a világ, ellenségek, barátok, a barátok kritikája, a tanár és a Teremtő viszonylatában. Minden ezen az alapon vizsgálható felül, és erre alapozva épül fel az emberben az új szint, amelyet új kezdetnek nevezünk.
Ezután az ember kiterjesztheti ezt a vizsgálatot, a teljes világára, és a pillanatnyi helyzetére, és akkor elkezdi látni, mindezek felett, a célt, amely felé irányul. Miután minden lehetséges bűnét az egoizmusának megvallotta, (a Rosh Hashanah bűnbánó imádságában) és megvizsgálta és megértette a valódi lényegét a saját lényének, akkor már képes elképzelni, mit jelent mindennek az ellentéte. Különben erre semmi esélye.
Ezért teremtette a Teremtő a gonosz hajlamot, valamint a Tórát, a gonosz hajlam korrekciójának az eszközét, mivel a Reformáló Fény ebbe van belefoglalva. Azonban valaki nem tárja fel a gonosz hajlamát, nem fedezi fel és látja az egoizmusát, annak nincs is annak a korrekciójára szüksége. Ha nem törekszik korrigálttá válni, a Tóra nem a az ő számára lett megteremtve.
Mindenekelőtt, az embernek éreznie kell, hogy semmi nem lehet rosszabb, mint ő maga, hogy mindenkit el akar nyelni, le akar gyűrni, hogy mindenkire irigy, és mindenkit utál. Látja önmagát, mint a legrosszabb embert a földön? Képes megítélni a rossz kapcsolatait valakivel, ha azt komolyan megvizsgálja?
Ha képes látni, hogy minden bűnös valójában önmagán belül tárul fel, akkor semmi más választása nem marad, mint hogy elérkezzen a Rosh Hashanah bűnbánó imájához. Magasztosítani fogja az adakozás minőségét, mások szeretetét, azaz a Teremtőt, és ezt akarja önmagán belül uralkodóvá tenni.
„Én teremtettem a gonosz hajlamot „jelenti Elul hónapjának bűnbánatát, az öt napot, amely megelőzi az új év kezdetét, azt az időt, amikor az ember meg lett teremtve. Ebben az öt napban ennek a világnak az embere meg lett teremtve, a rettenetes világával egyetemben. Ő az egyetlen, aki rettenetesnek láthatja, ezt, ahelyett, hogy a világot Fénnyel telinek és jónak lássa, ahol csak a Teremtő uralkodik, a szeretet és az adakozás.
Azonban ennek köszönhetően az ember elérkezhet az új év kezdetéhez, egy új szint elejéhez. Rendelkezésére áll a Tóra, a korrekció eszköze, amiben a Reformáló Fény rejlik. Most, a személy már tudja, hogy alkalmazza a Természetben befoglalt erőt, hogy bontsa ezt ki, hogy használja a korrekció érdekében, a Felső Erő segítségével, a jóhoz való visszatéréshez. Számomra a Felső Erő, az adakozás magasabb minősége, ahogy azt összehasonlítom az egoista erőimmel.
KN
