Fel kell nőnünk a szociális igazságossághoz
Kérdés
Egyfelől az emberek kimennek az utcára, egyenlőséget és igazságosságot követelve, és biztosak abban, hogy elérhetik ezt. Másfelől, mi ezeket a követeléseket utópisztikusnak és irreálisnak nevezzük. Hogyan tudnánk megértetni velük, hogy a követeléseik nem érhetőek el erőszakkal, hanem kizárólag a nevelési és oktatási rendszeren és az egységen és a kölcsönös garancia rendszerén keresztül?
Válasz
Számukra a szociális igazságosság gazdagok pénzes ládáinak kifosztását, és a tartalmuk szétosztását jelenti. „Lecsapunk a mágnásokra, és végzünk velük.”
Azonban mi azt mondjuk: „Nem, először meg kell értenünk az okait annak, ami történik.” A globális tendenciák tárulnak fel, közvetlenül a szemünk előtt, és a probléma itt nem csak a rétegződés a gazdagok és a szegények között, hanem maga a sokoldalú válság. Akkor értsük meg, mi maga a válság. Mindenki maga láthatja, hogy nem érhető el semmi forradalmakkal, vagy a források mesterséges elosztásával. Valódi példák erre, a modern Egyiptom, vagy a XX. századi Oroszország, vagy az Izraeli kibutzok. Senki nem lehet sikeres a dolgok természetes folyamatának megszakításával.
Ezért a mi válaszunk az egység, különösen, ha a szóban forgó kérdés, a szociális igazságosság, és az egyenlőség. De hogyan tudunk mi egyesülni? Tanulmányozzuk akkor ezt a kérdést, és értsük meg ezt helyesen. Ha a kezdeményezésünk az igazságosságra, egyenlőségre, és az általános egyensúlyra irányul, akkor hogy lehetne mindezt az emberek egysége nélkül megvalósítani? Ebben az esetben, az eszközök nem felelnek meg a céljainknak.
Azt akarják az emberek, hogy mindenki egyenlő legyen? Először hozza mindenki a saját vágyát, és a saját alapvetéseit ezzel megfelelésbe. Különben a személy, és a több ezer emberből álló csoportja, kizárólag a saját szociális igazságosságát akarja megvalósítani, de ugyanakkor van egy másik, két ezer emberből álló csoport, akiknek megvan a saját elképzelésük, az igazságosságról. Az új csoportok bukkannak fel, és csatlakoznak a folyamathoz, a hadsereg, a kormányok, szakszervezetek és a tőkéd mágnások által, miközben, az ellenfelek okosan elcsúsztatják a határokat, és a saját elképzeléseiket emelik fel az igazságosságról.
Tehát, hogy fog mindez befejeződni? Mit akarunk tenni ezért? Elérhető a cél az ellentétek egyensúlya nélkül, a kölcsönös garancia elérése nélkül? Lehetséges kiépíteni bármilyen biztos alapot, ameddig mindenki nem érti meg, hogy mindenki függ, mindenkitől, és hogy mindenkinek támogatnia kell mindenkinek, mindenkit? Kizárólag ezen a kölcsönös garancián belül fedezhetjük fel az igazságosságot.
Mi nem tudunk pénzt adni, csak úgy valakinek. Csak úgy? Kell lennie, egy szociális konszenzusnak, egy általános egyetértésnek. Ezért mi azt mondjuk, hogy mindenekelőtt el kell kezdenünk egy megbeszélést, és megértenünk egymás érdekeit, és figyelembe vennünk azokat, és egységre kell lépnünk. A kölcsönös garanciára van szükségünk. Ha elérjük azt, akkor képesek leszünk fenntartani. De mielőtt ezt elérjük, csak konfliktusok lesznek, és kölcsönös hazugságok várnak ránk.
Kérdés
Egyetértek, ez logikusan hangzik. Azonban a kölcsönös garancia fogalma még így is túl elvont. Nem érthető, hogy lehet alkalmazni…
Válasz
Ez azt jelenti, hogy még mindig nem tudjuk meggyőzni az embereket, hogy enélkül, lehetetlen bármi egyebet elérni. Mi még nem fedeztük ezt fel önmagunknak sem, és ezért nem tudjuk azt bemutatni másoknak, mint megkérdőjelezhetetlen alapvetést, amely nélkül semmit nem tudunk felépíteni.
Hagyjuk, hogy mindenki megpróbálhassa bebizonyítani, hogy helytelen ez az elképzelés, nekünk még is állandóan hangsúlyozni kell ezt a feltételt, hogy nem tudunk elérni semmit, a teljes, kölcsönös egyetértés nélkül, a tény miatt, hogy mindenki függ mindenkitől. Ha mindannyian egyetértünk az alapelvekben, akkor képesek leszünk megtalálni a helyes megoldást.
Lényegtelen, mire vágyunk – legyen az a szociális igazságosság, egyenlőség, kölcsönösség, vagy egység, mindez csak akkor lehetséges, ha mindannyian egy kerekasztal körül leülünk, ahol az egész nemzet együtt van, és a kölcsönös egyetértésre törekszik. Enélkül, egy millimétert sem fogunk előbbre jutni.
Az emberek azt mondják, hogy ez lehetetlen. De honnan tudják ezt? Soha, senki nem próbálta! Így vagy úgy, enélkül csak a diktatórikus módszerek működnek.
Valójában ez csak azért lehetetlen, mivel csekély a szociális befolyásunk és hiányos a nevelési rendszerünk. Ez az, amit ki kell alakítanunk.
Ha a kritikus feltételét a jövőbeli jólétnek lehetetlen ma megvalósítani, az azt jelenti, hogy dolgoznunk kell a terjesztésen, elmagyarázni az embereknek, mi a kölcsönös garancia, és hogy lehet elérni. Be kell vonnunk a tömegmédiát, használnunk kell, a minden lehetséges csatornát, ami képes befolyásolni az embereket, és meg kell mutatni minden embernek, hogy ez a legfontosabb dolog a számunkra. Ehhez kell, egy integrált nevelési rendszer, amely által elérünk egy megegyezést, és akkor lehetséges lesz a következő lépés.
Fokozatosan kell az út fázisait kiépíteni, megmutatva az embereknek, hogy lehetetlen máskülönben cselekedni. A nevelés kezdeti periódusa nélkül, lehetetlen továbblépni a kölcsönös garancia megvalósításában, mivel az embereknek belsőleg kell készen állni.
KN
