A nap, amely eldönti az életét valakinek
Minden az emberen és a spirituális előrehaladás eszközének a megteremtésén múlik, ami a környezet megépítése. Ezen a környezeten keresztül, az ember magára vonja az erőt, ami reformálja őt. Ennek a környezetnek a felépítésével lényegében a saját, jövőbeli, spirituális világát építi fel.
Befoglalva ebbe a környezetbe, a személy elkezdi érezni, hogy kilép az egójából, és a környező emberi lényekhez tartozik, akiket úgy szeret, mint önmagát. Kilép önmagából, és a saját belső világa helyett, amit a külvilágnak érzett eddig, elkezdi érezni a felső, spirituális világot a közösségben, a mindenki között fennálló kapcsolatban.
A spirituális világon belül feltárja annak minőségeit, az adakozás minőségeit, ami kitölti azt, azaz a Teremtőt. Minden azzal az első változással kezdődik, amit az új év kezdetének nevezünk. (Rosh Hashanah).
Ezt megelőzően, az embernek, egy intenzív, előkészítő munkát kell végeznie, meg kell próbálnia megformálnia a környezetét maga körül, magára vonja az erőket, melyek megváltoztathatják, beteljesítve mindazt, amiről a könyvek írtak, és terjeszti ezt a tudást másoknak, növelve azoknak az embereknek a számát, akik a teremtés célja felé törekednek. Ezen az úton, növeli a teljes, kumulatív vágyat, a cél elérésére, és az elkezd hatni rá, erőteljes módon.
Mindazonáltal nem látszik sikeresnek. A kabbalisták sokat írtak erről a pontról, állapotról az úton. Ez egy különleges, kritikus pont, amit „az ítélet napjának” neveznek, amikor eldől, hogy az ember előre megy, vagy elbukik, átadva magát az életnek, vagy a halálnak.
Tény, az ember determinálja ezt döntést az ezt megelőző munkája által, vagy úgy irányítja magát, hogy kiépítse magának a csoport támogatását, és megszerezze tőlük a a kölcsönös garancia erejét, hogy ezek megtartsák őt a kemény ítéletek ellenében, azaz, az egoisztikus vágyakban való elmerülés ellenében, amely feltárul az ember számára, és amelynek nem tudna önmaga ellenállni.
Világos, hogy nem tudunk ellenállni az egoisztikus vágyaknak, melyek feltárulnak bennünk, még a legkisebbnek sem. Kizárólag a környezet ereje miatt, azon keresztül leszünk képesek megszerezni a felső erőt. Mondva van, a Teremtő az Ő népe között lakozik,” azaz a köztünk lévő kapcsolat erejét nevezzük Teremtőnek, Ő a lelkek közötti kapcsolatban lakozik, a barátok között.
A Teremtő az adakozás általános minősége, melyet mi részekben szedünk össze. Ezért a Teremtő neve „Boreh,” amely azt jelenti, gyere és láss. Végül is ezt az állapotot kell megközelítenünk, és meglátnunk ezt a jelenséget a vágyainkon belül.
KN
