A globális oktatás korszaka
Nekem egy olyan fajta környezetet és légkört kell teremtenem magam körül, amely folyamatosan meggyőz engem arról a tényről, hogy állandó kölcsönkapcsolatban vagyok másokkal, és megfeleltet engem ennek a ténynek, és elvezet egy biztonságosabb és jobb élethez.
Meg kell szerezni a természet minden elemét összekötő, teljes kölcsönkapcsolat formuláját, és fel kell tárni az emberek felé, egy olyan módon, ahogy azt ők képesek megérteni. Úgy kell elmagyarázni ezeket, hogy ez a rendszer jó, és hogy jó egymással törődni, mivel ez az útja annak, ahogy valaki a természettel hasonlóvá válhat, amely körülvesz mindenkit. Akkor a természet minden ereje, mind a rejtettek, mind a feltárultak, jóindulatúak lesznek az irányunkba, és mindenféle módon előnyös lesz ez a számunkra.
Akkor vezessük ezt, és akkor megtapasztaljuk és meglátjuk, mennyire leszünk sikeresek az üzletben, a közgazdaságban, ha elkezdünk törődni egymással, olyan együttérzéssel, mintha családtagok lennénk. Ez nehéz, azonban ha elkezdjük egymást meggyőzni, finoman, nyomás nélkül, akkor senkit nem fogunk elveszíteni.
A gyerekemet nem harcolni, és másokat provokálni tanítom, hanem udvariasságra, a kérem és köszönöm szavak használatára, a másokkal való megosztásra és barátok szerzésére. Ezeket a dolgokat tanítom, mivel tudom, hogy ez a viselkedés garantálja számukra a maximális biztonságot. Nem tanítom a gyerekeimet arra, hogy megüssék, vagy meglopják az embereket, mivel mindenekelőtt biztonságban akarom látni az életüket. Ha kedvesek lesznek az emberekkel, mindig meg fogják találni többé vagy kevésbé a normális életfeltételeket a maguk számára.
Miért nem tudjuk stabilizálni ezeket a kölcsönkapcsolatokat az egész világon? Mi minden elé ezt helyezzük – a társadalomra vonatkozó, utópisztikus látomásunkban.
Fel kell világosítanunk az embereket arról a korszakról, amelybe beléptünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy egy olyan korban élünk, amikor minden kölcsönös kapcsolatban áll egymással, ahol mindenki olyan, mintha családtag lenni, és mindenki, mindenkitől függ. Olyan korszak ez, ahol mindannyiunknak le kell csökkenteni magát, hogy a társadalom integrált és globális részévé válhasson, ahol minden ember megérti, a saját egyediségét, a saját egyéniségével járul hozzá a világhoz, és ezért a saját részéért felelősséget kell éreznie. Mindenkinek érezni kell ezen a módon, a többiekkel való kapcsolatot.
KN
