Dr. Michael Laitman

A gazdasági válság az új világ kapuja

Kérdés

A modern közgazdaságtan a gazdasági prosperitás mérésére, valós mutatókat és indexet használ. Lesz a gazdaságnak az átmeneti időszakban saját standardja, például „kölcsönös garancia index?” Hogy fogjuk ezt mérni egyáltalán?

Válasz

Ezek is pénzben lesznek kifejezve. A pénz (Kesef héberül) azt jelenti lefedés (Kisuf), a szűrő.

Kérdés

Ki fogja ezt a mutatót meghatározni?

Válasz

Egy egyszerű szabályzó mechanizmus, amely a szükségletekkel, és azzal a szinttel összhangban működik, amennyire mindenki képes kapcsolódni a formaegyezéshez. Nagyon is lehetséges, hogy már most is lehetséges lenne leírni ennek a képletét. Ez egyáltalán nem túlzás.

Először meg kell találnunk a megfelelő szavakat, és néhány cikket kell írnunk a jelenlegi gazdaság lényegéről, annak történelméről, és alapjairól, a kölcsönös garancia megalapozásáról, azaz az emberek között lévő kölcsönkapcsolatok felépítéséről. Végül is a gazdaság nem más, mint az egoista kölcsönkapcsolatok kifejeződése. Azonban ezzel áll minden más kapcsolatban, a politika, és az érzések, amelyeket a modern világ hazug reklámjai alakítanak ki. A közgazdaság nem egy precíz tudomány mivel az emberi érzések befolyásolják, és az emberek között kapcsolatok.

Ha a gazdaság nem foglalná magába az érzékelésünket, ha csak költségekre, volumenekre, és értékekre reflektálna, soha nem találtuk volna szembe magunkat a válsággal, és nem is lenne semmilyen gazdasági problémánk egyáltalán. Azonban ahogy azt Baal HaSulam írja, „a Béke a világban” című cikkében, mi képtelen vagyunk megmérni az erőfeszítéseket, a sikert, a megelégedettséget, és az emberi viszonyokat, kizárólag a pénz által. Például ha én nem akarok valakivel együtt dolgozni, még ha napi ezer dollárt is kapok, akkor is mással akarok majd dolgozni, akivel esetleg csak napi ötven dollárt keresek.

Nem vagyunk gépek, és a közgazdaságtan nem egy pontos, leíró tudomány, hanem sokkal inkább valahol a félúton van a pontosság és a leírhatatlanság között. Mérünk mindent, amit tudunk, de nagyon gyakran az egónk „lerontja” a pontos számításokat, és nem tudunk ezzel megbirkózni.

Ennek célja van. A Teremtő vezeti az utunkat az első pillanattól kezdve, mi különbözőnek lettünk megteremtve, és nem tudjuk egymást centivel megmérni. Innen ered a közgazdaságtan problémája.

Mikor leszünk képesek egy ideális gazdaságot felépíteni? Amikor képesek leszünk megmérni a vágyainkat és szenvedélyeinket, vagyis a belső világunk minden aspektusát. Ezért látjuk, hogy a közgazdászok használhatatlanok a kabbalisták nélkül. Egyedül ők, csak elrontanak mindent.

Ezért meg kell mutatnunk nekik, hogy lehetséges egy új mérési rendszert kifejleszteni. Először írnunk kell egy cikksorozatot a gazdaságról, mint ami a kapcsolatrendszerünk leírása, beleértve az érzelmeinket is. Ez a pszichológiai ésszerűsítés biztosítja a sima átmenetet a kabbala olvasásához.

Nem ez által, de a gazdasági válság egyfajta kapu lett az új világra. Ez reflektál a világunkról kialakult képre a legátfogóbb módon, és ez által érezni fogjuk, miben van hiányosságunk a túlélésünkhöz, és hogy menthetjük meg magunkat.

Amiben hiányunk van, az a kölcsönös garancia. Mi is ez? A kölcsönös garancia adja az emberi tényezőt, amely a közgazdaságtant kiszámíthatatlanná teszi. Lehetetlen pénzben mérni, de áthidalhatjuk ezt a szakadékot előre felé. Nem világos, miért kap valaki két kilogramm kielégülést, másvalaki pedig csak másfelet. A közgazdaságtan nem ad választ erre, de mi kompenzáljuk ezt a hiányosságát a spirituális erő segítségével. Amikor a saját vágyaink fölé emelkedünk, amelyek annyira különbözőek, kitöltjük azokat magasabb számításokkal, melyek meghatározó elemei lesznek a jövő közgazdaságának.

Ezáltal ki tudjuk egészíteni a pénzügy gazdaságtant a Gemátria gazdaságtanával. Ennek megfelelően az ember maximális erőfeszítéseket tesz a Teremtőtől kapott minőségeivel, egy rendszert képez mindenki mással, a korrekció végéig. A válság érezhető lesz, egészen a korrekció végéig, ameddig az érzelmi kompenzáció, amely a kölcsönös garancián alapul, nem fog minden gazdasági különbséget kiegyenlíteni száz százalékban.

Ha az egyik felebarátom többet kap, mint én, egy másik meg kevesebbet, és egy harmadik pedig mindenkitől különbözőt. Ezt nézve, nekem kell kiegyenlíteni az összes eltérést, a saját hozzáállásommal. Így az anyagi közgazdaságtan és a szűrők gazdaságtana kiegészíti egymást. A két számítás – a fizikai és a spirituális – eggyé válik, és teljesen kiegészítik egymást.

Ezért az emberiség nem lesz képes átlépni a válságon. Ez nem arról szól, hogy élelmiszerhiány van, hanem azért van ez a hiány, mert az emberek között különbség feltárult. Látjuk a szakadékot a szegény és a gazdag között, de lényegében ez csak a manifesztációja a kiegyenlítődés igényének, hogy az összevezesse az embereket. Keressük a lehetőséget a születés óta fennálló különbségek kiegyenlítésének, hogy mindenki egyenlő partnere lehessen a másiknak. Ez az, amit a gazdasági válság feltár a számunkra.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,632 seconds.