A béke reménye
Bál HaSzulám, “Világbéke”: “Hiányzik a béke reménye mint érték és kényszer, hogy mindig legyen egy fontos és az adott feltételekkel elégedetlen kisebbség a társadalomban és ők mindig készek a veszekedésekre, s így a békecsinálók számára újra meg újra előlről kell kezdeni mindent “
Láthatjuk, hogy a legjobb akaratú szándék mellett sem lehet elérni a nyugodt békét, mert a civakodók mindig szétszedik az új és új béke-hullámokat.
Mit lehet tenni? semmit sem kell tenni. Az emberi társadalom s az emberi természet szándékosan van így elrendezve, hogy mi mégis megtaláljuk az életünk értelmét. Csak így érthetjük meg, hogy mindezek felett tehetetlenek vagyunk, s ezek nem tőlünk függenek.
Menyi vérnek kel még folyni, mennyi csapást kell kapnunk, hogy felismerjük, hogy az ember tehetetlen a helyzetek fölött és minimálisan sem lehet kijavítani semmit akaratból. A világ egyre globálisabb, integráltabb, kölcsönösebb, mutuálisabb, és napról napra jobban megszorítja azt a kis helyet, ami még a régimódi egoizmus helye bennünk. Hatalmas léptekkel közelednek az új idők törvényei.
Csak a társas közösség segít nekünk abban, hogy felismerjük, csak egységben, közös felépülési vággyal lehet majd működni, s ehhez kell a kedvesség. De ma még az látjuk, hogy még e kedvesség ellenére is a pusztulás felé haladunk. Erről mondja Bál HaSzulám /Aslag rabbi a háború előtt/, hogy a pusztulás akkor is eljön, ha sokan igyekeznek a békére.
Tehát csak egy megoldás lehetséges e gondokra: a kölcsönös felelősségről való nevelés. Ennek segítségével képes lesz elérni azt az érzést, hogy van valami szilárd,amire támaszkodni lehet. A helyes társ-kapcsolati környezettel lehet ezt elérni. A felvilágosító és racionális elemek mellett, ez az új nevelési mozgalom azt is meg ell tanítsa, hogy hogyan tud együttműködni egy csoport, úgy, hogy hasson ránk és adjon a tagjainak.
Ha elkezdenénk szervezni ilyen csoportokat, akkor feltárulnak bennünk az ezt lehetővé tévő belső erők, új tulajdonságok.
Geo
