Dr. Michael Laitman

Az integrált rendszer akarata

Baal HaSulam, „Béke a világban” című cikkéből: „ Nem kell meglepődni, ha összekeverem, az egyes, kollektív részek jólétét, és a teljes világ jólétét, mivel valóban már elértünk egy olyan fokozathoz, ahol az egész világ, egyetlen egésznek, és egységes társadalomnak tekinthető. Azaz, mivel minden ember ebben a világban, a saját életének velejét és életerejét a világon élő, többi embertől vonja magára, kötelezve van törődni az egész világ jólétével, és szolgálnia kell azt.

Bebizonyított a számunkra, hogy az egyén teljes mértékben alá van vetve a közösségnek, mint egy kicsiny fogaskerék, a hatalmas gépezetben. A boldogságát és az életét a közösségtől kapja, és ezért a közösség jóléte és a saját jóléte egy és ugyanaz. Ezért annak a mértékében, amennyire a személy önmagát szolgálja, válik a közösség szolgájává is.

Azt jelenti ez, hogy rabszolgák vagyunk? Szükségszerű leigázni minden embert és országot a különleges szabályozás érdekében? Akkor hol van az egyén szabadsága? Hol van az egyenlőség és az igazság, ha mindenki kötelezve lesz a másikért való munkára?

A kérdés itt, egy új, mindent átfogó rendszer, amely fokozatosan beleöltözik a világunkba, és ez kötelez minket a csatlakozásra. Nincs más út. El kell fogadnunk ezt a globális, integrált rendszert, amely mindenhol feltárul napjainkban. Segítenünk kell egymásnak ebben, ha kell, köteleznünk egymást, mivel függünk egymástól. Senki nem kerítheti el magát a többiektől, és kommunikálhat távolról a többiekkel. A világ nagyon kicsinnyé válik. Ugyanazokból a forrásokból táplálkozunk, mindannyian egybe vagyunk „csomózva.”

A globális kölcsönkapcsolati rendszer, kötelező helyzeteket ír elő a számunkra. Azonban ez nem egy kötelező, önkényes szabály, hanem a kölcsönös garancia alapelve. Törődnünk kell egymással, és ugyanakkor meg van a jogosultságunk a másokat is ennek az elvnek a megtartására kötelezni. Ez nem valakinek a személyes hóbortja, hanem az általános integrált rendszernek az akarata, amely így fejezi ki magát, és ad egy mindannyiunknak kötelező, közös benyomást.

Mivel mindannyian, teljes kölcsönkapcsolatban vagyunk, meg kell szerveződnünk az egyetemes rendszernek megfelelően, amit a természet demonstrál a számunkra. Ha valaki nem fogadja ezt el, és nem hagy a számunkra semmilyen más alternatívát, gondoskodnunk kell annak a biztosításáról, hogy végül vágyakozzon az új feltételek alkalmazására, ha nem a saját vágya alapján, akkor annak ellenében.

Hogyan? Nagyon egyszerű. Elvágjuk minden kapcsolatától, elszigeteljük, magára hagyjuk a a globális rendszerrel. Ma nincs szükségünk háborúra vagy atombombára. Elegendő elvágni egy országot az élet artériáitól, leválasztani olyan csatornákról, amelyeken az export és az import bonyolódik, és ahonnan beszerzi a nyersanyagokat, amire szüksége van. Nem vesszük meg a termékeit, nem kereskedünk vele, az ország elszigetelődik, beleértve az iparát, energiáját, és más rendszerét.

Ma egyetlen nemzet sincs, aki képes menedzselni a saját működését a többiek nélkül, vagy egyszerűen, önálló módon cselekedni. Ez az, ahogy minden összekapcsolódik. Ezért, el kell magyarázni a közösségnek, az országoknak és a kormányoknak, hogy amit még nem értenek: az egyetlen mód, ahogy túlélhet mindenki, az a kölcsönös garancia törvénye, és nincs más mód.

Így, az egész világ jóléte, a közösségek és az országok jólététől függ, és ez visszafelé is igaz. Mindez messzire mutató következményekhez vezet, ami még elképzelni sem tudunk. Minden ember érezni fogja, hogy mindenki mástól függ, ezernyi módon. Még amikor egy csésze, forró teát készítek, az egész világ részese lesz ennek, velem együtt.

Így a helyzet egy teljesen új világlátást diktál, a világ, egy új nézetét a számunkra. Innentől, egészen és teljes mértékben mások hatalmában vagyok, közvetlenül függve tőlük. Ha ráébredek erre, mint egy állat, aki nem tud vizet és élelmet tölteni az etetőjébe önállóan, azonnal meg fogom érteni a kölcsönös garancia rendszerét, amely biztosítja a helyemet, mint egy engedelmes fiúnak.

Ezért fontos elkezdeni oktatni az embereket ma. Mindannyiunknak ki kell nyitni a szemünket, és látnunk kell, hol vagyunk.

Az út nem könnyű. Láthatjuk erre példaként Európát, amely hatalmas pénzügyi válsággal küzd. A vezetők nagyon kemény időket élnek meg, miközben felismerik, hogy mi történik. Egymást hibáztatják, de valójában egyikük sem bűnös. Mindössze ideáig, mindenki egoista módon viselkedett, azonban most ettől a lehetőségtől meg lett mindenki fosztva.

Ugyanez történik a csoportunkkal. A világ számára a kérdés az anyagi jólét, míg a mi számunkra – a spirituális élet. Meg kell értenünk, hogy a spirituális élet a kölcsönös garancia feltárulásától függ. Mi elkezdünk élni a spiritualitásban, és csak abban, annak köszönhetően, hogy stabilizáltuk a kölcsönkapcsolatainkat, a harmóniát, az igazságos elosztást, és a egy szíven alapuló kapcsolatrendszerünket közöttünk.

Akkor, a spirituális kölcsönkapcsolatunk fokozatáról képesek leszünk „beárasztani” ezt a tudást, ezt az oktatási módszert a világba, az anyagi kapcsolatok szintjén, odaadva a világnak a teljes bőséget, ami keresztülárad rajtunk. A nevelés és az oktatás segítségével odaadjuk az embereknek az edényt, miközben a Fény megérkezik rajtunk keresztül, és kitölti őket az élet érzékelése.

Elvileg, a világ már megértette, hogy valóban „kerekké vált,” de másfelől, még mindig nem érzi teljes mértékben a saját kölcsönkapcsolatait. A közeljövőben a saját szemünkkel fogjuk meglátni, hogy minden, olyan ember, aki ellenáll a kölcsönös garancia elvének, nagyon erőteljes csapásokra számíthat. Az összes „beképzelt alak,” aki nem akar jó kapcsolatokat a többiekkel, akik nem törekednek a rend irányába, és a kapcsolatokra és a kölcsönösségre – elszigeteltek lesznek – akár nemzetek szintjén is – hatalmas, negatív következményeket fognak megtapasztalni, a saját maguk által játszott hazárdjáték, bumerángként fog visszaütni.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,127 seconds.