Válság és ígéret
Vannak betegségek mindenhol, beleértve a fenyegető eseteket, melyek spontán és ellenőrizhetetlen módon fejeződnek ki, és senki nem látja a történtek kimenetelét előre. Csak úgy, mint a válság maga, a hulláma átcsap mindenki felett, senki nem marad érintetlen. A gazdagok ösztönözve vannak arra, hogy segítsenek a szegényeknek, miközben a szegények manipulálják a gazdagokat, a hozzájuk fűződő befolyásuk által…
A világ összes közgazdászának megvan a saját véleménye, a gazdasági válság okairól, amely most zajlik. De mi már elfelejtettük, hogy a válság nem gazdasági, hanem civilizációnk minden területét felölelő, nincs olyan területe az emberi tevékenységnek, amely ne lenne érintett.
A válság a teljes szociális rendszert átfogja, amelyet teremtettünk, az egészségügyet, közügyeket, házastársi kapcsolatokat és a családot, oktatást, és a nevelést. .. Nem kétséges, hogy mindenki akkor fordít figyelmet a válságra, amikor az megjelenik a gazdaságban, és a pénzügyekben, mivel a túlélésünk közvetlenül ettől függ. Azonban a gyökereinek a feltárásához úgy kell vizsgálnunk a válságot, mint a teljes emberi civilizációt érintő, egységes problémát.
A válságnak egyetlen oka van, minden nappal a világ, még összekapcsoltabb, és egyre jobban kölcsönös függésbe kerülnek a részei egymástól, minden nappal, egyre jobban szembe kerül a belsejében, a természet által irányított kölcsönkapcsolati rendszere, a külső kapcsolatokkal és a kultúrával, amelyeket úgy alakítottunk ki, hogy elválasztott országok, közösségek, stb. alakultak ki ezen belül. Pontosan a világban kialakuló belső egysége közötti különbség maga a válság, amely egyre rosszabb irányt vesz.
Képtelenek vagyunk megállítani a világ belső globalizációjának és integráltságának kifejeződését. Ez a világ eredeti, alaptermészetéből ered, amelyet senki nem tud befolyásolni.
Mi nem tudjuk megvizsgálni a folyamatosan növekvő ellentétet a világ belső szerkezete – ahol az egység feltárul – és az emberiség külső rendszerei között, amely ellentétnek az ellentmondásai, és a felosztásai, kifejezésre kerülnek. Ezáltal jelenik meg ez a sokoldalú válság.
Az egyetlen megoldás a növekvő válság problémájára, ami nem más, mint a természettel való növekvő ellentétünk, kizárólag abban rejlik, hogy az emberiség fokozatosan eléri a kölcsönös garanciát, az egyensúlyt a természet és önmaga között., és az ésszerű fogyasztást. Azonban ez az ellentmond az egoista természetünknek, és ezért ez csak akkor lehetséges, amikor a környezet, egy átfogó, egységes befolyást gyakorol minden emberre.
Ennek érdekében, ki kell alakítani egy új, szociális, személyes tudatosságot, amely az univerzális, globális oktatás és nevelés által érhető el, amely az emberek közötti, globális, integrált kölcsönkapcsolatok megértetésére irányul, amely most megnyilvánul a világban. Ennek az eléréséhez, minden országnak el kell döntenie, egy olyan környezet megformálását, a társadalmon belül, és ki kell alakítani az oktatás befolyását.
Megteremtve a tömegmédia rendszerét, amely bevon tudósokat, szakértőket, akik elmagyarázzák, az új, globális világot, annak a szociális törvényeit, és azt az igényt, hogy követnünk kell ezeket a törvényeket a túlélésünk érdekében, és ez, oktatási feladat. Megteremteni egy hatalmas virtuális és valós kapcsolati hálót, amely embereket fog magához vonzani, példát adva nekik az egységről, és az ahhoz kapcsolódó örömről, szintén az oktatás része.
Nem kétséges, hogy az első lépések megtételével ebbe az irányba, azonnal érezni fogjuk a válság megoldódását.
KN
