A jövő sugara a jelen sötétjében
Kérdés
Lehetséges egy általános gazdasági elméletet megfogalmazni mindenki számára manapság?
Válasz
A gazdaság, a kölcsönkapcsolataink reflexiója. A kabbala tudománya lényegében elmagyarázza a gazdaságot a számunkra, vagyis miként láthatjuk el egymást. Amikor másokkal törődünk, számításokat végzünk, hogy mennyit kaphatok tőlük annak érdekében, hogy adakozhassak a számukra.
Ez pontosan az, amiről Baal HaSulam ír, „Az írások az utolsó generáció számára” és „A Nemzet című cikkeiben, tehát hogyan lehet létrehozni a helyes kölcsönkapcsolatokat, hogy néz ki az igazságos elosztás, mi az egyensúlyban lévő fogyasztás, hogy lehetséges pusztán a szükségleteket kielégítésére szolgáló megszerzés, miközben minden egyéb erőfeszítést valaki, a többi ember megsegítésére fordít.
Ez a gazdaság. Még nem ismertük fel, hogyan írhatnák le ez, egy ilyen fajta formulával, amely érthető lenne a modern közgazdászok számára. Mi magunk is hiányában vagyunk a legközelebbi és legalacsonyabb szintek világos megértésének és a megnyilvánulásuk leírásának, amelyre felemelkedünk, amint elérjük a jelenlegi, kapitalista gazdaságból, az egyensúlyi gazdaságba való átmenetet.
Értjük, hogy ez a spirituális „üzemanyag” szükséges ehhez, mivel az anyagi érzékelés, minden emberben, az élethez szükséges, úgynevezett „szükségletek” elégséges megszerzését, a saját természete alapján fogalmazza meg, és senki nem akar semmilyen mértéktelenséget. Akkor mi motiválja az embereket? Végül is, az egoisztikus vágy nem tűnik el, csak növekszik, pontosan a spirituális világban, ahol ez milliószorosan erősebb. Ezért itt kapjuk meg a Felső Fényt, és ez nem csak egy „morzsa,” amit kapunk.
Így a problémánk, az átmeneti időszak, az átváltás arról, amikor másokat akarunk a saját érdekünkben kihasználni arra, amikor magunkat adjuk fel, mások érdekében. Hogyan fogyaszthatom a minimumot, és csak élvezni az adakozást? Ehhez szükségem van a Felső Fényre, hogy a természetem belülről, kifelé irányultságba forduljon. Hogy tudom ezt akarni, hogy tudom ezt kérni a jövőben, hogy ez által elkerüljem a szenvedést.
Természetesen a szenvedés akaratot generál bennünk mindenre. Azonban el kell képzelnünk az adakozás képét, egy mindentől független formában, és olyan módon, hogy a jelenlegi állapotom a halálnál is rosszabbnak tűnjön a számomra. A jövőnek olyan fényesen kell ragyognia, hogy szinte azonnal ki akarjak szökni a jelenből. Ott, időben előttem, az élet, amely vár rám, annyira csodálatos, hogy a jelenlegi létezésem minden jelentőségét elvesztette. Csak bosszant engem, és ennek az érzésnek véget kell vetnem.
Hogy ábrázolhatom ezt a képet? Egyfelől, ez hatalmas szenvedéseket hordoz, másfelől viszont ez szeretet szenvedése, amely valami nagyszerű dologhoz kapcsolódik. A mi világunk embere, gyakran az egész életét ráteszi arra, hogy egy olyan képet elérhessen, amit csupán önmaga festett, önmagának. Valaki az egész életét ledolgozhatja, mint villanyszerelő, vagy mint vízvezeték szerelő. Akkor miért rohannak emberek, egyszer csak valami más után? Ez annak az érdekében történik így, hogy valami kiegészítést kapjanak, habár erre, az állati szinten egyáltalán nincs szükségük. Ez a „kiegészítés” nem csak egy többé elfeledhetetlen vakáció, hanem egy pénzösszeg a bankszámlán, amely önmagában örömet kínál a tulajdonosának.
Így még nem vagyunk képesek elmagyarázni az átmenetet a szenvedésről a vágyakozásra. Még nem érezzük a valódi, gazdasági mértékeket, amelyek párhuzamosan lesznek használva a társadalom oktatására is. Ez az, amit a közeljövőben kell kidolgoznunk és megtennünk.
KN
