Dr. Michael Laitman

“Egy falat a papáért, egy falat a mamáért.”

A spirituális haladásban az összes ünnep az ember előrehaladásáról. Ha én magamban elkezdem kifejleszteni a adakozás tulajdonságát, én áthaladok a “bűnbocsánat ” állapotán, mert ebben az időben megvizsgálom a gonoszt magamban. Azaz, látom, hogy milyen nagy az egóm, neki nem tudok ellenállni, és ezért vagyok bűnnel, mint a kifejtett ima: “bűnös, áruló, megfosztó…”

Látom, hogy elölről kell kezdenem az utamat, hogy győzzek a harcban, áttérjek az önzésből, a mindent magamnak való megszerzésből, az adakozásra, amelyben csak azon kell, hogy aggódjak, hogy mások számára adjak. Mert amikor elkezdem megérteni, hogy a valódi “Én”, az pontosan a többi ember, amely idegennek tűnik számomra. Ami miatt, ők idegenek a számomra, az nem az “Énem”, hanem a gonosz erő, az egóm, a kígyó, amely bennem lakozik, és állandóan megtöltést követel tőlem.

Ha az ember eljut egy ilyen hozzáálláshoz, úgy viselkedik magával és másokkal, mint egy ravasz kígyó, mintha a kígyó lenne az ő valódi “Énje’ – és majd ez a fordított elméje szólítja fel őt az Új évre.

Nem marad más hátra, csak a saját magam korrigálása, hogy olyan legyek, mint a Felső erő, a Teremtő ereje, az adakozás. A Kabbala megadja nekünk ennek a világnak érzetét, de ha én, a mások felé való adakozásra irányítom magam, elkezdek sóvárgást érezni  egy más világ felé, a Felső világhoz.

Az adakozásban, én szeretek valakit, örömet akarok neki adni, azt érzem, amit egy barát érez a barát iránt, vagy mint a házigazda a vendége iránt. Én annyira aggódom iránta, hogy megszorítom az egyéni vágyaimat és nem akarok kapni semmi élvezetet magam számára, csak az ő élvezetére gondolok. És miután van már nekem ez a “pajzs” – már készen vagyok elfogadni, és örömet adni a mások számára.

Az összes megszerzés vágyam csak a többiekre irányul, ahogy mondjuk a gyermeknek: “egy falatot apának, egy falatot anyának,” miközben kanalanként etetjük őket. De a spirituális világban a cselekedet nem egyszerű, mert nekem meg kell szorítanom a saját vágyamat, és ki kell, hogy nyissam az edényeket a mások élvezete számára. Az értelmem másokba belemélyed, és bármi, ami rajtuk keresztül megy, az áthalad rajtam, a számítás által, hogy mindaz amit teszek az a másikra van irányozva, a mások érdekében van.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

64 queries in 0,518 seconds.