Hogyan lehet megvizsgálni, hogy a kérés helyes-e
Kérdés
Hogyan ellenőrizhetjük le, hogy a vágyunk, kérésünk, követelésünk letisztult és helyes-e?
Válasz
Ha sikerül beteljesíteni, véghezvinni azt, amit kértünk, az annak a jele, hogy a kérésünk, fohászunk helyes volt.
Azaz látom a magam hiányosságait és kérem a korrekciót ezekre, majd egy idő után átlátom a megoldást, (mert a mi világunkban minden az időbe zárva jelenik meg, tehát ez is idő kérdése), és valóban megértem, be akarom teljesíteni, azaz magamba vonzom, és képes vagyok erőfeszítést is tenni a korrekcióm megvalósulásáért.
Ezen az úton minden korábbi részlet világossá válik a számomra. Minden erőfeszítést, cselekedet lehetőség arra, hogy összekapcsolódjak másokkal. Lehetségessé válik mindaz, ami eddig nem tűnt realisztikusnak a számomra, sőt azok is, amikre eddig nem volt vágyam. Mert hirtelen feltárul a megértés bennem és már akarom a korrekcióm megvalósulását, azon az úton, amit a Teremtő nekem szabott.
Ezért kevésbé kezdem kritizálni a csoporttáraimat, ezzel párhuzamosan jobban is közeledek az emberekhez, annak a megértésével, hogy csak a köztünk levő kapcsolatban tudom érezni a spiritualitást és feltárni a Teremtőt. Helyes formában kezdem el felfogni a spirituális szinteket, és megértem, hogy ez a köztünk lévő belső kapcsolatokról mutat számomra képet. Mert pontosan ott, azaz a köztünk lévő kapcsolatban tárul fel a spirituális világ, az adakozás tulajdonságának összessége – a Teremtő.
Feltárul előttem, és megértem, hogy bennem a spiritualitás eredményképpen általam véghezvitt cselekedetek nyilvánulnak meg a fizikai világban is. Az teszi lehetővé számunkra ezeknek a cselekedeteknek a véghez vitelét, – tudatos vágy nélkül, és a tiszta szándék előtt – hogy így lett a mechanizmus megteremtve a korrekció érdekében, amin mindenki keresztülmegy. Először akaratlan cselekszünk a Fény hatásra, majd tudatosan rákényszerítjük magunknak, hogy megtegyünk azt, amit tennünk kell. Sőt! Az akaratunk ellenére is megteszünk a kötelességünket, a spiritualitásban és a korporeális életben is.
Mindezek előtt csak a durva és a nyers vágyaink léteznek és semmi más. A fizikai testbe beleöltözik a vágy és ez a test egyszerűen monoton cselekedeteket végez a fizikai világban, akarata ellenére. Ennek a reménytelensége nyitja meg számunkra az egymás közötti kapcsolat irányába való haladást, olyan állapotokból, amely teljesen ellentéte az egységnek. Ez egy csodálatos tulajdonsága ennek a világnak!
Tehát meg kell szereznünk a következő új szintet, de mindig vissza-vissza kell, hogy zuhanjunk a fizikai világba, azaz ennek a testnek az uralma alá. Mert ez nem egy hús-vér test, hanem csupán nyers vágy, elvágva spiritualitástól, amely arra hivatott, hogy előrebocsássa, hogy a mechanizmus részeként, majd helyesen cselekedjek, tiszta szándékkal.
Tehát így kezdem el befogadni a spirituális szintet, a korporeális cselekedetekből, a durva egoista vágyból kiindulva, a magamra irányuló megszerzési szándékkal, és a sóvárgással, hogy több jutalmat kapjak, több mindent vonzzak magamra. Innen indulok, és később képessé válok a spiritualitásba való belépésre. .
Ez így történik minden egyes alkalommal, egészen a végső korrekcióig. Tehát ebben a világban kell helyt állnunk, mert egyébként nem lennénk képesek belépni egy új spirituális szintre.
BS
KA
