A csoportban találjuk meg a teremtő felső erőt
Kérdés
Hogy juthatok el a teremtőhöz, ha magamnak nincs ilyen vágyam?
Válasz
Számodra a „teremtő” az a közös vágy hordozója, azokkal közös, akiknek adni akarsz (figyelmet, odaadást). Ezért mondjuk: „Népem közepette lakozom.” Ez az a hordozó edény, aminek a megtelésében felismered a nálad nagyobb erőt, az adó-teremtőt.
A teremtő, a Jöhvő, az nem valamifajta személyiség, ami a te képzeleted kívül létezik, a közös felépülés vágyán kívül. Nincs hozzá hasonló, nincs képe, alakja, nem létezik azon kívül, ami feltárul neked a közös felépülési vágy hordozó-edényén kívül.
Számodra a Jöhvő, az adó-teremtő az a csoport. Amikor feltárulnak a kapcsolataid a társakkal – ez a közös felépülés vágya s ebben feltárul maga a teremtő, a Jöhvő. Azért hívják Jö-ho-vé-nek, mert ez a „Jöjj-hogy-Vélj” –re rímel, vagyis csak ha a társakhoz jössz, akkor vélhetsz róla bármit. És csak a társakkal együtt tud feltárulni.
Addig nem létezik. Tehát most ez az adó-teremtő nem jelenik meg a te szemedben. Ezért is mondják, hogy nem kell abból ítélni, ami szemmel látható. Nem szabad – nem is lehet – semmit elképzelnünk, ami kívül van a reális felfogási készségen. Csak akkor tárul fel az adóteremtő, a Jöhvő, ha van egy csoport s abban megvan a közös vágy a felépülésre, s a kölcsönös felelősség.
Ebben a hordozóban feltárul egy megvilágító fény. Ez nem valami elvont dolog, hanem maga a hordozó kezdi érezni az adás hullámhosszát. A hullám, a vibráció az maga a fény, a megvilágítás. Mindenki a csoportban adni akar a másiknak. Ez összeköt és ezáltal mindenki a másikat juttatja elégedettséghez. A vágytól a vágyig nyúló hatás, az egymás szolgálata a „fény”.
Tehát a parcuf (a belső szülői és gyermeki arc) a vágy működésének mértékeiből áll. Nincsen fény e hordozó nélkül. A hordozó először ellentétes a fénnyel. És az adóteremtő(a Jöhvő) az a közös vágy, ahogy feltárul a csoportban, mint vágy-hordozóban. Minden csoportbeli szolgálat, munka elvisz minket a feltételekhez, amelyek lehetővé teszik e teremtő feltárulását.
Az nem úgy van, hogy a társaktól jutok át a teremtőhöz, mint egyik szobából a másikba, hanem a csoport az a hordozó, amiben felvillan a fény: a kölcsönös felelősség /vágya a közös felépülésre/ felső ereje, amit „teremtőnek” hívunk.
Mindez a szétesés utáni kapcsolódás vágyában tud megjelenni csak. Nincs más hely erre. Most is benne vagyunk. A valóság kizárólag a kapni akarás,a mely különféle állapotokon megy keresztül. Úgy érzi, hogy elszigetelődött, megtört, aztán kapcsolatot teremt, különféle szinteken, de mindez belül marad a kapni-akaráson. Ha erősebben kapcsolódik, jobban érzi a teremtőt, ha gyengébben, akkor csak halvány megvilágítást érezhet. De akárhogy is van, mindig a kapni-akarásról van szó, arról, amit érzünk.
(geo)
