Dr. Michael Laitman

A barátok Szeretete – a mi közös jólétünk

Az ember halad mindaddig, amíg felfedezi, hogy az összes erőket, a barátaiban találja meg, és ha képes lenne ezeket összegyűjteni tőlük – ez lenne az ő spirituális edénye, a spirituális érzéke, amely által megérzi és megérti az élet értelmét, amely a korporális teste fölött van, a lelken belül.

Amikor az ember megérti a legfontosabb alapelvet: “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, amely alapelv a Felső cél felé irányul. A barátai vágyai, a spiritualitásra való sóvárgásuk, hogy elérjék a Teremtés célját együttesen, az egyén lelkének a részeivé válnak.

Majd pedig mindanyian sóvárognak, hogy elérjék a spirituális célt – ebben a formában, az egyéni lelkünk megszerzése által, és így az összes élek együtt szilárdul meg.

Így elérjük ezt a szoros kapcsolatot, hogy mindenki belefoglaltatik másokban és a többiek pedig őbenne, tehát, hogy mindenki benne foglaltatik a többiekben!

Az egyetlen különbség az, hogy én rendelkezem a saját kezdeti pontommal, amellyel az egész utat elkezdtem,(a lelkem gyökerével), és az összes többi vágyat, a barátaimtól kaptam meg. Ezek mind az én lelkem erői és ugyanazok az erők, amivel a többiek is rendelkeznek. A különbség az, hogy mindegyik személy a saját eredeti pontjából viszonyul a többiekhez.

Így megvan a mi közös edényünk, a közös vágyunk, egy közös hálózatban összekötve, amelyben megszerezzük a hozzáadott célt: a barátok szeretetét, ahol mondanyian összekapcsolódunk egymással. Ezáltal fedezzük fel, a közös kapcsolatot, a kölcsönös hálózatot, az úgynevezett “kölcsönös adakozást,” az általános erőt, amelyet úgy hívunk “a Teremtő”.

Ez a felfedezés az életünk értelme, így elérjük el a teremtés célját.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,796 seconds.