Dr. Michael Laitman

A kicsiny „én” és a nagy „Mi”

Kérdés

A kicsinység (Katnut) állapota miért nem tűnik el, és éppen ellenkezőleg, a nagyság állapota (Gadlut), miért nem marad meg örökre?

Válasz

A kicsinység állapota nem tűnik el, mert ez az alapja a fokozatnak, független attól, és nem kapcsolódik a nagyság állapotához. Önmagában létezik.

Ha a mi világunkat nézzük, a „kicsinység” állapota olyan, mint egy ember, aki egyedül van ebben a világban. Semmire nincs szüksége, az alapvető dolgokon kívül. De abban a pillanatban, amikor a környezetében megjelennek mások, akik a legkülönbözőbb vágyakat helyeznek el benne, amelyek túlmutatnak azokon a vágyakon, melyeket a kicsinység állapotának szükségletei generáltak, hirtelen mindent akarni kezd! Ezek nem az ő vágyaik, ezért el is tűnhetnek pillanatok alatt.

Akkor ismét a közösség nyomás alá helyezi az embert, aki új ideákat fogad be, és ismét a nagyság állapotába lép be. A „nagyság állapota” megfelel a többletnek.

A spiritualitásban a nagyság állapota (Gadlut) valóban egy többlet, az aktuális szinten. Lehetetlen ebben az állapotban lenni, ha nem találok valakit, akinek adakozhatok, az erőmnek, képességeimnek, és a másik vágyainak megfelelően.

Ezért a nagyság állapota el is tud tűnni. Ha az alacsonyabb szint többé nem kíván kapni tőlem, vagy én nem tudok adakozni feléje, és közben pedig egy másik alacsonyabb szint meg akar szerezni tőlem, és én itt képes vagyok adakozni felé, akkor el is kezdek adakozni. Ezek a dolgok nem tőlem függnek.

A mi világunkban a nagyság, vagy felnőttség azt jelenti, hogy valaki felnő, tagja lesz a közösségnek, elkezd dolgozni, és ad és a kap a közösség viszonylatában. A felnőtté válás azt jelenti, hogy valaki elkezdi a saját, független életét, és csatlakozik az általános munkához. Ezért a vágyai nem a saját vágyai, a cselekedetei nem magára irányulnak többé. Ezt nevezzük nagyság állapotának, felnőttségnek.

Láthatjuk ezt példákból a világunkban. Végül is mi olyan világban vagyunk, ahol tetszik, nem tetszik, egymás felé adakozunk. Csak úgy tűnik a számunkra, mintha mindenki csak magáért dolgozna.

A spiritualitásban a felső Partzuf, kizárólag az alsó kérésére olvad össze a Fénnyel. Ezért meg kell értenünk, hogy a különbség a kicsinység és a nagyság állapotai között micsoda: a kicsinység (Katnut) is “én” magam vagyok. A nagyság állapota (Gadlut) egyáltalán nem én vagyok. A vágy nem az enyém egyáltalán, hanem sokkal inkább az alsó szintté. Az erő, amely képessé tesz engem ennek a vágynak a kitöltésére, nem az enyém, hanem Fentről érkezik, és a kitöltés sem az enyém, hanem csak továbbítom azt lefelé. Én vagyok középen, a felső és az alsó között, a Tifferet alsó harmadában.

Hatalmas különbség van a nagyság és a kicsinység állapotai között. A kicsin „én,” és a nagy többiek között, ami a „Mi.”

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,675 seconds.