A közösségi érzésbe érdemes belefektetni
Kérdés
Ha erős ellenségességet érzek a társak felé, hogyan tudom átfordítani építő érzéssé?
Válasz
Az ember szinte meg sem hallja azokat a szavakat, amik szerint a szellemi hordozó az a közös vágy a felépülésre. Újra meg újra azt gondoljuk: “Most teszek valamit, amivel előrejutok.” Az egoizmusunk folyton arra hajt, hogy azt gondoljuk, elérhető a cél (az elfogadó érzés semmiből teremtése) ugyanúgy, mint valami evilági testi cél, egyedül, egyénként. Ez azért történik így, mert ezzel erősíthető az ellenállásunk, amelyik önmagunk körül forgat minket. Ahogy erősödik a testiség, annál erősebben érezzük ezt, hogy valami egyéni tettre van szükség. Erre mondják: “A katona amit lenyel, kihányja”.
De nekünk siettetni kéne az időket, s ennek egyetlen lehetősége, ha ellenállunk ennek az önközpontúságnak. Másképp semmi nem megy.
“Nem a bölcs tanul”. A lélek útja nem az okosoknak és a bölcseknek adatik, hanem azoknak, akik erőfeszítést tesznek érte, befektetnek. Ez egyszerű tettekből álló út. Olyan egyszerűen, ahogy hatalmas eredményt lehet elérni egy kompjúter egyszerű gombjaival.
Tehát csak egyet kell tanácsolni az embereknek: Szakadj el az eszedtől és hajts végre közös tetteket. Apró lépések bekapcsolnak majd az ösvénybe, ami az odatartozás érzését fogja eredményezni. Ahogy az apa is úgy szerzi meg a szeretet érzését a csecsemő irányába, ahogyan elkezdi gondozni. A napi befektetés e munkába felébreszti az érzést. Ez mindennel így van: ha belefektetünk valamibe, akkor a szívünk kötődni kezd. Ezért teljes erővel a csoport építésén kell dolgozni. Csak akkor fogjuk érezni, hogy közel vagyunk hozzá, résztvevők vagyunk és akkor tudjuk együtt a társakkal kifejleszteni a felépülés közös vágy-hordóját.
Mert ez az egoizmusból a közösségiség felé elfordulásba való befektetés maga azonos a szellemi hordozóval. /geo/
