Mítoszok nélkül

Megjelent:: 29. 11. 2011 | Szerző:: geocosmos | Kategória: más

Kérdés

Meg tudunk szabadulni a hitektől, vagy szükség van olyan hitekre, amik tartalmát nem értjük?
Válasz

Ábrahám akkor jutott előre, amikor szétrombolta apja bálványait. A továbblépéskor az ember elbúcsúzik a fantáziáktól, az állati valóságtól, amik az öt érzékhez kötik és elválasztják a szellem világától. Ez nagyon nehéz. Nem lehet teljesen elengedni a mítoszokat, legendákat, a korábbi vallási gyakorlatokat, amíg el nem érünk a szellem szintjére. Nincs mese, az ember kénytelen elképzelni valahogy a szellemet, fizikai értelemben is, ami az ébredés előtt uralkodik a vágyakban, s a tulajdonságainkban, érzéseinkben. Csak a megvilágító adó-Fény elérése segít az embernek leválni a misztikus fantáziákról, amiket megszoktunk nagyon. De még akkor is az ‘angyalok’, ‘démonok’ , ‘szellemek’ a Teremtő és a teremtmények, a paloták, a fundamentumok – mindez még úgy jelenik meg előttünk, mint valami külső létezők. Akkor is, amikor már értjük, hogy csakis lelki erőkről beszélhetünk, még mindig úgy tűnik, hogy kintről hatnak ránk, s nem belülről. Hiszen nem tártuk fel a leltárban mindezt odabent még.

Igyekezni kell belsővé tenni e képeket, interiorizálni, mint a “közös felépülési végy, a lélek” erőit. Ezeken kívül nincs semmi, minden, amit érzek, az a csoport közös valósága, ahol a teremtő megjelenik – amikor saját belső elképzelést alakítok ki róla. Mindent a vágyaimon belül kell majd éreznem. Nem tudok semmit felfogni a vágyaimon túlról. De csak akkor élhetek ebben a belső képben, ha már feltártam, leltároztam. Akkor fog megváltozni a viszonyunk a filozófiákhoz hitekhez, s a legendák, mitoszok szokásos értelmezéseihez. Előbb ez nem lehetséges. Közben egyetlen vezérfonalunk marad, ismételjük a meditációinkat sokféle képpel, s jó érzést is kapunk közben, de csak csak földi, testi, egós szinten, kicsiben…Megnyugtat ez pszichológiai szinten s biztonságot is ad. De mi igazi felfogásra hajtunk, minőségi belső változásra.Amikor felépülünk, megjavulunk és fölé emelkedünk az önközpontú egónak s újszerűen viszonyulunk a bajainkhoz. Amikor beazonosítom ezt a szintet másodlagosként, akkor átjutok a folytonos kani-akarásból az odaadásba. Ez olyasmi, ami után nem kell több szentelt vizet vásárolni, nem kell több alamizsnát adnom. Más szóval nem a rossz okát javítom ki a külvilágban, hiszen most már ezt is mind csak mint az egyik vágyamat érzékelem, hanem eljutok egy lélektani kárpótlásig, amihez nem kell pénz.
Az Elfogadás – kabala – bölcsessége ellen van a külvilágbeli akcióknak, jelképeknek,ártalmasnak látja őket, mert elválasztják az embert a valódi belső felépülés megvilágító fényétől, a teremtőtől. /geo/