Dr. Michael Laitman

Holnap kezdődik a ma

Idő, tér és mozgás nem létezik. Ez csak a te tudatodban  létezik a felfogásod szerint, a te paramétered  határozza meg: év, idő, mozgás, tér. Ennek megfelelően stabilizálod ezt a képet a magad számára.

De rajtad kívül nincsen milliárd év. Ha azt kérdezed, hogy történt valami tegnap? Nem. Valóban megtörtént?  Volt “tegnap”? vagy ezer évvel ezelőtt? Mit értesz “volt”? Most én érzek egy ilyen helyzetben, és én nevezem “tegnap”, “tegnapelőtt”, “holnap”. Ha lekapcsoljuk ezt a pontot, az “én aki érez”, akkor nem marad semmi.

Mi csak arról beszélünk, hogyan lehet kijutni ebből az illúzióból. Mi teljesen összezavarodunk, mi ebben az illuzióban vagyunk, és nekünk arról kell beszélnünk, hogy mi történik itt, és most. Nem az agyunkról, nem a szivünkről, semmi másról. Csak egyetlen dolog van amiről beszélnünk kéne, hogyan emelkedünk ki ebből amit most érzünk és megértünk, és hogyan fogjuk megérezni, megérteni egy valóságos magam, és meg tudjuk beszélni a jelenlegi  állapotunkat. Amíg mi benne vagyunk, nem tudjuk megítélni semmit, ez teljesen felesleges.

Nekünk erről a valóságról kell beszélnünk, mert ezt a jelenlegi valóságot kell kijavítnunk. Mikor én odafordulok hozzád, én valójában magam korrigálom. Ki vagy te? Te, nem létezel! Létezik bennem valamilyen képed, amely úgy tűnik számomra, mintha le lenne kapcsolva rólam és még ellenem is dolgozik. De valóban ez az én saját részem, és ezt a részt ki kell javítsam. Én látom az összes részeket, mint idegenek, ezt nevezzük “törés”. És, abban a pillanatban amikor  én kijavítani magam, ezek a részek csatlakoznak hozzám, öszekapcsolódunk eggyé.

Az első szinten, én megkapom a helyes benyomást, arról, hogy mi az idő, a mozgás és a tér, mivel felfedeződik a felső dimenzió. Már elkezded érezni bizonyos mértékben, melyek a spirituális tulajdonságok, melyek ez a három tengely: mozgás, tér és idő. Megérted, hogy az “idő”, az ok és okozat a lánca, amelyek között nincs távolság, amely nem jön létre valamifajta mechanikus cselekedet által.

Spirituális koncepció az, hogy mi magunk határozzuk meg az időt, a korrekció sebességét. Nem határozzuk meg az időt aszerint, hogy valami tömegek keringenek egyik a másik körül :nap, hónap, év. Mik ezek a dolgok? Ez valamifajta test, többmilliárdnyi tona testnek kell forognia az űrben, vagy két hatalmas planetáris test egymással és ez megadja nekem az idő érzétét, ennek megfeleően kell éljél? Valamifajta kövületi tömeg forog egyik a másik körül?

Nincs idő a spirituálitásban, hanem minden cselekedet párhuzamosan történik. Van egy cselekedet, kapsz egy impulzust, a következő cselekedetet, és kaptál megint  impulzust, nincs távolság közöttük. Végtére is, nem vesszük figyelembe, hogyan forognak ugyanazon időben a Föld, a Hold, a Nap.

A probléma az, hogy egyelőre mi nem érezzük a spirituális időt. De abban a pillanatban ha belépsz a spirituális világba, mégha a legelső spirituális szintre is, akkor elkezded megismerni a világot egy új megfigyelésben. Ez nem illúzió, hanem valódi érzet. Ez egy olyan világos összefüggés, amely szerint az adott, ahogy most érzed a világot magad körül, te belső képzeteiddel, és korrekcióval majd egy másik képet kapsz, amelynek megfelelően új részletekkel rendelkezel De a korrekcio végéig két dimenzióban maradsz: ennek a világnak a részlete és egy új dimenzió részlete – a spirituális világ. Miért? Mivel amig nem korrigáltad magad teljesen, megmarad belőled egy rész a legalacsonyabb szinten, az úgynevezett “e világ”. Innen állandóan kivonunk részleteket és amelyeket korrigálunk kell.

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,399 seconds.